1. Fejezet - Ez itt Berk

Csak annyit tudott: egy lány érkezett Berkre. 

Gondolatai furcsa vázakat próbáltak építeni az eseményekből, azonban mindenhogy sántított a történet. Egy magányos lány, aki ráadásul nem is született vikingnek, mert az anyja messziről menekült a csipkés fjordok és fél éves tél országába, ez már sok volt valóságnak. Ennyit tudott róla.

Snotlouttal futott össze, aki egy ,,jó csaj"-jal összegezte, és elvigyorodott, de aztán gyorsan elkomorult, és tovább ment. Eret pedig nem firtatta. Snotlout még Ruffnutot is jó csajnak tartotta, hát nem vette túl komolyan a köpcös fiút.

Másnap a halászokkal ment, hogy segítsen a télire valót visszaszállítani a faluba, és Skullcrusherrel késő estig dolgoztak, így csak három nappal később jutott el a Tanácsterembe, ahol a lovasok a legtöbbször összegyűltek. Csak Fishlegset és Hiccupot találta ott, akik valamilyen tűztani kérdésről vitatkoztak, de látszott, hogy mindketten nagyon élvezik a témát. Éppen leült volna melléjük, amikor csengő kacagás töltötte be a termet, majd az ajtó kitárult, mintegy jelezve mindenkinek: Astrid megérkezett, és a lehető legjobb hangulatban van.

Eret eleinte csak a szőke asszonyt látta, és egy pillanatig nem tudta, kihez beszél, azonban alig valamivel Asztrid mögött besurrant egy másik lány. 

Barna haját szoros kontyba kötötte, hogy csak pár, rövidebb tincs rakoncátlankodott a füle előtt; cimpáiba jókora rézkarikákat fűzött. Ruhája különösen puhának tűnő, csuklyás, bordó felsőből és testhez simuló, szűk nadrágból, valamint bundás csizmákból állt. A legkülönösebb azonban a szeme volt, a sötét, csaknem fekete szempár, hosszú pillákkal konturálva, egy szempár, amelyből hiányzott minden zöld szín, amely a vikingeknél természetes volt.

Belépve félszegen üdvözölte a többieket, majd Eretre esett a pillantása, és tétován kezet nyújtott.

-A nevem Anne. Mi még nem találkoztunk... Te lehetsz...

A férfi elmosolyodott.

-Eret fia Eret.  Hallottam rólad, Anne - pillantott a lányra, aki megrezzent, majd megszorította a másik jobbját.

-Ritka név. - A volt csapdász egy pillanatig azt hitte, gúnyolódik, a sötét szempár azonban kutatóan meredt az arcába. - Ismertem valakit, akit ugyanígy hívtak...

-Valóban? - a férfi zavartan vigyorgott. - Ez... Érdekes. Nem lehet, hogy...?

-Hagyjuk - a lány elmosolyodott. - Csak eszembe jutott.

Eret kényszeredetten bólintott, majd Astridhoz fordult.

-És...? Hogy van Stormfly?

A szőke lány nevető szemmel hunyorgott rá.

-Nagy szerelmed kint lébecol, vagy valami halraktárat fosztogat. Megnézheted, de Skullcrusher halálosan féltékeny lesz...

-Ugyan! Csak megkérdeztem.

Anne kérdőn pillantott hol az egyikre, hol a másikra.

-Lemaradtam valamiről?

Astrid magyarázni kezdett.

-Tudod, mielőtt Eret Berkre jött volna, csapdászként működött egy... Khm, hogy is mondjam, kissé zavart, de nagyhatalmú egyén keze alatt...

-Nyugodtan nevezheted istenkomplexusos vadbaromnak.

-Hát, gondoltam, halottakról vagy jót, vagy semmit, de ha akarod, legyen.

A férfi legyintett.

-Drago nem egyszerűen zavart volt. Egy közveszélyes, dühöngő, őrült géniusz. Egy...

-Oké, értjük - vágott közbe Astrid, mert tudta, hogy ha Eret valamibe bele tudja élni magát, az ez a téma. A csapdász szeretett beszélni, ezt a Astrid csak úgy emlegette, hogy ,,beleszeret a saját hangjába", amit csak az bírt ki, aki maga is szívesen foglalkozott az adott témával, az egyébként hallgatag Fishlegs például órákig el tudott vele vitatkozni, Astrid azonban gyakorlatiasabb gondolkodással rendelkezett. - Szóval ott tartottam, hogy mikor Drago emberei megpróbálták őt kinyírni, amiért volt olyan kedves odavezetni minket a táborukba, Stormfly viszont megvédte őt...

-Ezt azonban megelőzte az, hogy rám szabadítottad, és azt gondolta, hogy kényelmes ülőhely leszek a számára, azonkívül belenyomta a fejem a hóba. Hidd el, nem volt kellemes...

Astrid elvigyorodott.

-Nem baj. Gondoltam, ami kínos lehet, nem mondom, de így...

-Ugyan! Már megtörtént, nem számít. Én viszont megtanultam sárkányon lovagolni, na meg, hogy...

-...Hogy sose vedd el egy sárkány játékát! - kacagott fel Astrid.

Anne közbeszólt.

-És Stormfly?

-Ja, persze. Szóval Stormfly menti Eret, Eret menti Stormfy, úgyhogy drága sárkányom szíve el lett hódítva. Csapdászunk pedig azóta is hallal tömi... - nevetett.

-Ugyan, hiszen egyetlen egyszer vittem neki!

Astridot ez nem érdekelte.

-Nem baj, de így jobban hangzik. Szóval...

Anne elnevette magát.

-Nem lehetett kellemes, amikor rádült...

A férfi vigyorogva rázta meg a fejét.

-Nem volt az. A hóban meg végképp nem. Bár ez még csak hagyján, de képzeld csak el, ha Skullcrusher csinálná ugyanezt...

-Skullcrusher?

-Az a túlméretezett szkarabeusz, aki odajött hozzád, és majdnem fölborított - szólt közbe Astrid.

-Majdnem fölborított? - a csapdász kissé elképedt. - Pedig egyáltalán nem agresszív...

Anne elnevette magát.

-Ugyan, dehogy, csak elkezdett dörgölőzni, én meg nem számítottam rá. Egyébként jókedvűnek tűnt... Érdekes a színe. Szokatlan.

A csapdász kissé kihúzta magát. 

-Stoické volt, Hiccup apjáé, azonban ő... Őt megölte Drago. Nekem nem volt sárkányom, Skullcrushernek pedig szüksége volt valakire, aki gondoskodik róla, így Hiccup rám bízta. Nem mintha nem tudná ellátni magát, de a főnök azt gondolta, jobb neki így - mélázott el. - És te? Lovagoltál már sárkányon?

Anne elvörösödött.

-Hát... Stormfly hátán, de csak Astriddal együtt...

A szőke lány elvigyorodott.

-Nyugi, ő is így kezdte...

-Ja. De meg is tanultam ám... - hunyorgott Astridra, aki fölemelkedett az asztal mellől.