15. Fejezet - Vitorlák

Raindancer fölhorkant. Valka szavai ellenére egy órát sem bírt nyugton maradni, és úgy látszott, nem okoz neki gondot a repülés. A lány ugyan megpróbálta visszafogni, a szörnyennagy rémség azonban nem kért a gyógyításból. 
Skullcrusher csapott párat a szárnyával, mikor Eret megpróbálta túlkiabálni a tenger felől fújó szelet.
-Minden rendben a sárkányoddal? Mindjárt ott vagyunk...
Anne feltartotta a hüvelykujját.
-Eddig semmi gond. Ha zuhanunk, visítok majd, ne félj!
A férfi elvigyorodott.
-Sokra nem mész vele, de legalább észreveszem.
-Most vedd úgy, hogy olyan igazán Astridosan oldalba lettél könyökölve! - nevette el magát a lány. - Amúgy milyen munkáról lenne szó?
Eret megigazított valamit Skullcrusher nyergén, aki felmordult.
-Egy hajót kéne kitenni a partra. Nem vészes, de le kell szedni pár kötelet is, és jó volna, ha segítenél elhozni őket hozzám, mert azért mindent még ez a túlméretezett rózsabogár sem bír el... 
Anne elvigyorodott.
-Rózsabogár? Miért nem mindjárt pillangó? Igazán találó volna... Amúgy hogyhogy vitorlák? Nem csak egy hajóról van szó?
A férfi megrázta a fejét.
-Ez másfajta. Nem olyan, mint amilyeneket Berken használnak, de majd meglátod. Gyere!
Skullcrusher verdesve ereszkedett le egy tengerparti szikla mögött, ahol a lány egy pillanatig nem is látott semmit, csak mikor Raindancer követte a morajszarvat, vette észre az öblöt, ahol a hajó négy cölöphöz kötözve lebegett a vízen. Bár a tenger nem volt már valami barátságos, szikla megtörte a hullámok nagy részét, így az öböl vize viszonylag csendes volt. A lány lecsusszant a sárkány nyergéből, és elképedve bámulta a vízi alkalmatosságot.
-Két árboc? Ez... A te hajód?
A férfi megvakarta a tarkóját.
-Tulajdonképpen igen. Persze eredetileg közös volt, én csak a csapatot vezettem, de... Szóval igen, az enyém. Miért?
A lány elvigyorodott.
-Épp olyan fura, mint te.
-Ezt most bóknak veszem -ugrott le a férfi a nyeregből.
-Na és miért is? - Anne gonosz pillantást vetett rá, a másik azonban nem zavartatta magát.
-Most segítesz vagy nem?
A lány megmozdult. 
-Hát, ha megmondod, hogyan jutunk fel a hajóra...
Eret nem sokat teketóriázott. Néhány lépést hátrált a rövidke mólón, és egy ugrással a hajó tatján termett, és most ő vigyorodott el kárörvendően.
-Pallóval sajnos nem tudok szolgálni, hölgyem, úgyhogy magadnak kell megoldanod...
Anne nem válaszolt. Pár lépés nekifutás után sikeresen landolt a hajó deszkáin, a másik pedig elismerően vigyorgott. - Elsőre nem is rossz! Ha nem lány lennél, talán még csapdász is lehettél volna...
Anne játékosan fölhúzta az orrát.
-Azt meghiszem! És ha egy évtizeddel előbb születek, akkor talán a főnököd, szóval csak semmi hölgyezés!
A férfi elnevette magát.
-Önbizalom az van, ahogy látom...
A lány körülpillantott fedélezeten.
-És pontosan hogyan is kezdünk neki?
-Először is el kéne juttatni ezt a teknőt a kikötőbe. Utána pedig nem ártana rávenni a sárkányokat, hogy méltóztassanak segíteni beüzemelni azt a pár rozsdás csörlőt, ami ott van. Nos?
Anne nevetve megrázta a haját.
-Ahogy parancsolja, kapitány!

Mire sikerült Raindancert a fedélzetre édesgetni és a szél ellenére kievickélni az öbölből, majdnem dél lett. A kikötő ugyan nem volt messze, azonban nagyot kellett kerülni a tenger felé, mert a sziklás part mentén ezernyi apró sziklataréj szaggatta volna fel a hajó oldalát.
Anne a korlának támaszkodott. A tenger lágy loccsanásokkal nyaldosta a hajó egyik, kagylókkal és algákkal borított oldalát, s a hullámok olajosan lágy selyme csöndesen omlott el a másikon, körülölelve az öblös hajótestet, s csak az orr körül kavargott fehér habcsipke, ahogy a hullámok szisszenve szakadtak ezer cseppre, mikor nekiszaladtak.
-Anne! Tartsd meg egy kicsit a kormányt! Igazítok egyet azon a vitorlán...
A kormány tulajdonképpen egy ütött-kopott fagerendából és néhány kötélhurokból állt, amelyek a rögzítéshez kellettek volna, ezeket azonban alig pár rostszál tartotta egyben. A lány a hajó tatjára surrant.
-Ha nekimegyünk valaminek, nem vállalom a felelősséget...
A másik elnyomott az orra alatt egy vigyort.
-Csak óvatosan! - indult meg az egyik árboc felé, és valamit csomózni kezdett. Anne érezte, ahogy a hullámok nekifeszülnek a kormánylapátnak, de igyekezett ellentartani. Tisztában volt vele, hogy van némi méret- és súlybeli különbség közte és Eret közt, mindenesetre nem lepődött meg túlzottan, mikor a rúd egy rándulással kifordult a kezéből, majd, mielőtt utána kaphatott volna, nemes egyszerűséggel gyomorszájon vágta, így csak fojtott, de meglehetősen kacifántos káromkodásra futotta, miközben a férfi is végzett a vitorlával.
-Minden rend...? Ohh, értem - vigyorodott el a lány arckifejezését látva. - Amit az előbb mondtál...
Anne elfintorodott.
-Nem fordítanám le, ha nem gond.
-Mindenesetre érdekesen hangzott. Az a nyelv... Nagyon furcsán hangzik. Érdekes.
-Az anyám nyelve - vágott közbe a lány. - Biztos, hogy felejtettem azóta, amióta eljöttem... khm, elszöktem, de ezeket bárhol lehet használni - vigyorgott.
A férfi a kormányra tette a kezét.
-Esetleg hagynál egy kis helyet? Nem akarlak elkaszálni ezzel a gerendával, de lassan fordulnunk kéne...

A kikötőben nem volt senki. A dokkok üresen ásítottak, s az egyetlen mozgás néhány, a halászok hordóiból kihullott szeméthalakon marakodó rettenetes rém volt, Raindancer azonban, mikor a csapdász eldobott egy kötelet, hogy kikösse a hajót, egy szárnycsapással a parton termett. Közeledtére a rémek fejvesztve menekültek, méltatlankodó kerregéssel hagyva hátra halat és méltóságot.
-A Maelström nyeljen el! - húzta vissza a férfi a kötelet, mikor az néhány lábnyira a cölöp mellett ért partot, és most surrogva szántotta a vizet, ahogy Eret megrántotta.
Másodszorra sikerült eltalálnia, a lány pedig a partra ugrott.
-Dobd ide a másikat! - A feléje repülő kötéltekercs majdnem eltalálta, s már a tengerbe csúszott volna vissza, mikor a lány utána kapott. - Az anyád... Megvan!
A hajó tatjával a part, pontosabban egy, a sziklába vájt, lejtős szakasz felé állt, olyan közel, amennyire csak a megfeneklés veszélye nélkül lehetett. Anne fölpillantott a robusztus, fából ácsolt szerkezetre, amely a vízben állva várta, hogy beljebb tolják. Tulajdonképpen két, egymástól független, kerekeken guruló állványból, és a kettő között lazán lógó, vászonnal borított láncokból állt.
-Ez az a csörlő?
A másik kiugrott a partra.
-Be kéne tolni a vízbe, várj, ne ott, menj a másik oldalára! - indult meg. Anne szinte meglepődött, amikor egész könnyen sikerült megmozdítania a feléje eső részt, Eret azonban megcsóválta a fejét. - Lassabban! Ne! Ne annyira...
A lány felkapta a fejét.
-Hidd el, akkor is hallani fogom, ha nem kiabálsz, mintha egy rakás részeg rakodómunkással kellene szót érts - vigyorodott el gonoszul, a másik zavarodott arcát látva, a férfi azonban nem maradt adósa a válasszal.
-Tudhattam volna! Pedig már mondtad is, hogy ,,menyétfüled van"... Szóval, Menyétfülű, esetleg nyugodj le egy kicsit, és segíts becsúsztatni ezeket a hevedereket a hajó alá! Ott engedj a csörlőn, és... Úgy! Jó lesz. Még egy kicsit... Rendben. A sárkányod... izé... Raindancer vajon hajlandó volna meghúzni? Csak, mert van, amelyik nem nagyon kedveli, ha igásnak használják...
A lány a szörnyennagy rémségre pillantott a válla felett.
-Egy próbát mindenképp megér.


A hajó oldalát zöld algaréteg és rárakódott kagylókból álló páncél borította. 
Mielőtt eloldották és kiemelték volna, Eret végigbogarászta az összes csomót és kötelet, amit a lány halálosan unt, Raindancer azonban kellemes csalódást okozott a csörlőkkel, annak ellenére, hogy csupa nyak felépítése miatt nem bizonyult a leghatékonyabb igásnak. A lány belátta: őt elsősorban repülésre és harcra szánta a természet, bár ahogy Eret vigyorogva megjegyezte: sátornak sem lehet utolsó. Skullcrusher ellenben szinte élvezte a feladatot, annak ellenére, hogy a vízből kifele húzni a hajó állványát korántsem volt olyan egyszerű, mint betolni.
Mire a hajót sikerült a télire kialakított állványra, pontosabban durván ácsolt padkákra ereszteni, már jócskán délutanba hajlott a nap.
-Na és most? - Anne kérdőn pillantott a másikra, aki a nadrágjába törölte a kezét.
-Most? Elvégeztük négy ember munkáját, jó, mondjuk két sárkány segítségével és kétszer annyi idő alatt, de ez akkor sem rossz eredmény. Tényleg... Kösz. Tényleg jó csapdász lehettél volna - állt meg mellette vigyorogva.
A lány fölpillantott rá.
-Igazán nincs mit. Csak egy kérdés, ami nem tartozik a témához: mi az a Maelström?
A férfi elkomolyodott.
-A Maelström a legpusztítóbb örvény a világon, tudod, a norvég partoknál. Ja, és még valami: ugyan Drago nem adott nevet neki, vagy ha adott is, azt nem árulta el senkinek, mi, magunk közt azonban Maelströmnek hívtuk a Gnúvadat...