Epilógus - Ha van kérdés

Nem tudta, mennyi idő telt el, könnyei azonban lassan felszáradtak, a sárkány pedig úgy tűnt, elbóbiskolt az ölébe hajtott fejjel. Anne állkapcsa megfeszült, mikor meghallotta a lépteket, a belépő Eret arcára pillantva azonban a dac helyét felváltotta a torkába kúszó sírás, bár igyekezett visszatartani.
- Anne… - Hangja érdesnek hatott, a lány pedig összehúzta magát. - Anne, én nem úgy…
- De, úgy. Én is tudom, nem kell rajta szépíteni…

A férfi szája megrándult.
- Nem. De akkor is…
A lány fölpillantott rá.
- Most nem erről van szó. Most… most nem arról, hogy te mit mondtál, vagy én mit mondtam, mert sokat mond az ember, ha mérges, de…
- A gyermek.
Anne-t gyomron öklözte a szó.
- Tudom, mi van a gyermekkel. Itt van, bennem van, és bennem növekszik, pedig… Igazad van. De…
Eret nyögve guggolt le melléje, hogy Raindancer baljóslatúan, bár mindenekelőtt meglehetősen álmosan pislogott rá.
- Nézd… Nem akarok veszekedni. És nem akarom, hogy emiatt tüske maradjon benned, vagy megbánd, akárhogy döntesz – döntünk – is, de… Engedj meg egy kérdést. Mondtad, hogy nem vagy még elég érett hozzá. Viszont én azt látom, hogy ahogyan akár Gerdával, akár más gyerekekkel…
Anne a szavába vágott.
- Ez… ez annyira más! Nem is hasonlítható össze a kettő, de… nem is erről van szó. Én… Én félek! Igen, ez a legjobb szó: félek… Fél…tem. Én… én nem lennék jó anya! Nem tudnék olyan lenni, amilyennek kell, én nem tudnék mindenre figyelni, én nem volnék képes azokra a csodákra, amelyekre más asszonyok igen, és… én tudom, milyen így felnőni, Eret. Amikor az anyád nem képes csodákra. Ő beszélt a fákkal, beszélt a holtakkal, de egyszerűen nem volt meg a képessége arra, hogy meghallgassa, amit meséltem neki. Hogy… hogy mi történt velem aznap, hogy mit tanultam, ha kérdéseim voltak, és válaszokat szerettem volna, ő csak begubózott a saját világába és kizárt. Válaszolt, és hallotta, de mégsem volt ott. Tudod… tudod, milyen nehéz volt? – kiseperte a hajat az arcából. – Úgy, hogy kislányként minden barátnőm, játszópajtásom édesanyja más volt, más volt, mint az enyém… még ők is többet törődtek velünk, pedig több gyermekük volt. Persze, vendég gyerek, meg minden, de azért… mindig éreztem a különbséget. És nem csak azért, mert az én anyám volt. És ez volt a legszörnyűbb… hogy talán szeretett, mert nem fojtott bele egyik kútba sem, miután megszülettem, mint egy macskakölyket, viszont ha valaha visszafordíthatta volna a történteket és eltörölhette volna a létezésem, akkor minden bizonnyal megtette volna… - szipogott.

Eret eddig hallgatagon meredt maga elé, most azonban lassan fölemelte a fejét.
- És… és azt mondod, te nem tudnád szeretni… a gyermeked? A… a gyermekünket? Akkor se, ha… ha egy kis részedet látod benne, apró önmagad, vagy az én egy részemet? A jövőd… ami már nem a te életed, és nem is az enyém, hanem valami mást? Ennek a gyermeknek nem úgy kellene felnőnie, ahogy neked kellett, elhanyagolva és szökésben. Családja volna, ha te is akarod, családja, Anne… Édesapja volna és édesanyja – simította meg a lány vállát, aki eddig bírta. A sírás úgy szakadt fel a mellkasából, mint a folyó, amely egyszerűen elmossa a gátjait, s arcát a férfi mellkasának szorítva halkan, felszabadultan zokogott tovább.

*****

Nehéz ezt szavakba önteni. Eltelt egy tanév, eltelt egy évad, a blog első születésnapjával, a közel hétezer megtekintéssel és tizenkét feliratkozóval, amely a téma rendkívül szűk réteget megszólító volta miatt számomra óriási eredmény.
Óriási köszönettel tartozom mindannyiótoknak, akik töretlen figyelemmel vagy részletekben, rendszeresen vagy kampányszerűen, de olvassátok ennek a kis nebántsvirágnak és a csapdásznak a történetét, legyen az éppen unalmas párbeszédekkel tömött, vagy tájleírásokkal teletűzdelt fejezet.

Ötleteiteket, megfigyeléseiteket örömmel olvasnám, ha van, legyen az a történetre vonatkozó észrevétel, vagy az évadzárás megünneplésének módjára vonatkozó javaslat, esetleg illusztrációra vonatkozó kérés, tisztázandó dolog, vagy akár személyes kérdés.

Akadnak kényes témák is bőven, mint például Anne bűnössége/ártatlansága Björn halálában játszott szerepének tükrében, vagy akár Eret biszexualitása, amelyekről szívesen beszélgetek bárkivel, akiben kérdéseket hagyott maga után a dolog – a snowflakeindarkness@gmail.com email-címen ezt bátran megtehetitek.

A továbbiakra vonatkozó információkkal nemsokára érkezem, nyugodjatok meg, nem szándékozom itt abbahagyni a történetet.

Csodálatos nyarat kívánok mindannyiótoknak! 

~ Flake