2. Fejezet - Skullcrusher

Astrid fölemelkedett az asztal mellől.

-Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én repülnék egyet. Hm? - pillantott a másik lányra, aki szinte táncos mozdulattal pördült meg a padon, és felpattant, majd a többiekre nézett. - Nem jöttök?

Hiccup és Fishlegs oda se pillantottak, úgy elmerültek a beszélgetésben, Eret azonban fészkelődni kezdett.

-Pillanat. Csak kiszabadulok innen... - próbálta jókora, bundás, téli csizmáit kipréselni a pad és az asztal között, ami nem is volt olyan egyszerű feladat, a rés méreteit tekintve. Mikor kikászálódott, elindult a lány után az ajtó felé, majd mikor mellé ért, megtámasztotta a súlyos kapuszárnyat.

-Menj...

Most látta csak, hogy a lány milyen alacsony, szinte törékeny hozzá képest: a feje búbja alig ért Eret álláig, azonban Anne a férfi megítélése szerint csöppet sem viselkedett úgy, ahogyan az apró emberek, annak ellenére, hogy Snotloutnál alig volt valamivel magasabb. Mozdulataiban volt valami különös, szinte gyerekes fürgeség, ami az apró termettel párosulva szinte mulatságos volt, hogy a férfi majdnem elvigyorodott.

Mikor kifordult az ajtón, azonban megdermedt. Mert ahogy a lány Stormfly felé tartva elhaladt a békésen ácsorgó Hookfang és Skullcrusher között, a sárkány hirtelen feléfordult, és szinte a szó szoros értelmében elállta az útját. A férfi látta, hogy Anne meghőköl, majd megpróbálja megkerülni Skullcrushert, az azonban nem hagyta magát. Újra és újra elébe ment ennek az apró, szórakoztató teremtménynek, akitól az imént annyi simogatást és halat kapott, hogy az kezdte belopni magát a páncél alatt rejtőző, hatalmas szívbe, és nem akarta, hogy a lány otthagyja őt. Így hát fogta magát, és egyszerűen nekidörgölte az orrát a törékeny kis kétlábúnak, akinek egészen más szaga volt, mint a többi vikingnek: a finom sárkányorr egyetlen más hüllő illatát sem érzte a lány ruháján, bőrén, ami, bár az emberek számára túl gyenge, de éppen olyan egyéni, mint egy ujjlenyomat, s azon kívül - bár rendkívül halványan, de felfedezni vélte a rajta a sárkányfű félreismerhetetlen szagát.

Eret nem tudta mire vélni a sárkánya viselkedését. Látta, hogy Skullcrusher meglöki a lányt, aki megtántorodott, majd visszanyerte az egyesúlyát, de ahelyett, hogy megpróbált volna gyorsan odébb állni, ahogyan a legtöbben tették volna, akik nem több tonnás tűzokádók között élik az életüket, megállt, és játékosan megdörzsölte a sárkány orrát, aki ezt hangos, elégedett mormogással nyugtázta. Asztrid csak most fordult hátra, majd, mikor észrevette, hogy mit csinál Anne, elmosolyodott, és megcsóválta a fejét. A barna hajú lány tovább vakargatta Skullcrusher pikkelyeit, amilyen magasan csak elérte, s mire Eret odaért, a sárkány szinte dorombolt. A férfi jókedvűen figyelte.

-Kedvel téged, de most már értem, hogy miért... Pedig már azt hittem, valami bajt csinálsz, nagyfiú - paskolta meg Skullcrusher oldalát, majd elindult mellette, hogy fölüljön rá. A sárkány azonban máshogy gondolta. Hátrálni kezdett, majd elfordult, úgy, hogy az oldala a lány felé essen, a férfit pedig szemmel tudja tartani, majd hátranézett. Kérdőn, szinte türelmetlenül: na, mi lesz? Eret újra megpróbálta, még kevesebb eredménnyel. Skullcrusher forgott, és láthatóan nagyon élvezte a játékot. A férfi tett egy utolsó, halvány kísérletet, majd megállt. Egy pillanatig elképedve bámult az önelégült hüllőre, és elnevette magát.

-Azt akarja, hogy te ülj rajta... - majd a sárkányhoz fordult. - Kár volt ennyit ajnározni téged, te túlméretezett szkarabeusz! Nyugodj meg! Hallod? - próbálta a régi, jól bevált, ,,orra tenyerelős" módszerrel megnyugtatni a hatalmas állatot. Anne elképedve figyelte, majd csendben elindult Stormfly felé. Azonban ebben a pillanatban a varázs megtört: Skullcrusher megrázta a fejét, és a lány után ügetett, Astrid, aki az egészet a siklója hátáról figyelte végig, a hasát fogta nevettében.

-Hát, azt hiszem, eldöntötte, hogy vele mész...

A lány egy pillanatig kissé tanácstalanul bámult maga elé, azonban Astridot ez nem érdekelte. - Szóval, Eret... Mi volna, ha most Stormfly pihenésképpen csak engem vinne, Skullcrushernek pedig engednétek? Mellesleg szerintem Anne, legközelebb próbáld inkább megkerülni a sárkányfüves réteket, ahelyett, hogy átvágnál rajtuk. Hiába, ha egyszer képzett nyomkövető... - tárta szét a karját, majd vigyorogva figyelte, ahogy a másik kettő szinte egyszerre mered rá, majd süti le a szemét zavartan, aztán a csapdász megvakarta a tarkóját.

-Végülis... Nem rossz ötlet. Anne...?

A lány zavartan elnevette magát.

-Hát... Ha neked nem gond, nekem tökéletes... Tulajdonképpen...

-Akkor nyomás! - zárta le a vitának éppenséggel nem nevezhető beszélgetést Astrid, majd megveregette Stormfly oldalát, aki jókedvűen megrázta a fejét, és lépett párat. 

Anne Eret mellé lépett, aki állát az öklén nyugtatva gondolkodott, majd a lányhoz fordult.

-Mi volna, ha odamennél hozzá, és lefoglalnád egy kicsit, amíg felülök rá? - bökött a fejével Skullcrusher felé. - Aztán végigmennél mellette, úgy, hogy tudja, hogy ott vagy, és felülnél. Azért te később, mert ha meg találna indulni...

-Persze, értem - bólintott Anne, majd cinkosan ráhunyorgott a férfira. - És... Kösz. Kösz, hogy... Elviszel.

A másik szinte tiltakozott.

-Ugyan, hiszen semmiség! Skullcrusher nagyon erős, és ahogy őt ismerem, egy kiadós halászat alatt többet eszik meg, mint amilyen nehéz te vagy... Tudod, ha nem kell menni sehová, azt csinál, amit akar, ilyenkor általában halat fog magának, de ugyanígy van a többi is. Szóval... Amiatt ne aggódj, hogy bármiféle problémát jelentene az, hogy eljössz egy... Kört tenni. Akkor...?

-Felőlem mehetünk - mosolyodott el a lány, majd elindult a zöldbe játszó, csillogó páncélú sárkány felé, aki a közeledtére felkapta a fejét. Anne lassan, szinte masszírozva simogatta a hüllő hatalmas, vörös szarvú orrát, s mikor Eret már biztosan ült a nyeregben, lassan elindult arrafelé, kezét végighúzva a csillogó páncélon.

-Jól van, jó fiú - susogott, majd megragadta a csapdász felé nyújtott kezét, és felkapaszkodott a nyeregbe, a másik elé, ahol az helyet hagyott neki. - Na, és most? Várj, egy pillanat - halászott elő egy apró bőrszíjat, majd fürge ujjakkal összekötötte a haját. - Így. Mert ha szabadon hagynám, tele lenne vele az arcod... 

-Csak nyugodtan. Akkor...? Készen állsz? 

-Azt hiszem, igen...

-Rendben. Skullcrusher, rajta! - emelte föl a hangját Eret, majd a lány érezte, hogy a tonnányi izomtömeg megrándul alatta, s a sárkány egyetlen, hatalmas szárnycsapással felemelkedik, majd elkezdi verdesni a levegőt.