-Skullcrusher, rajta! - emelte föl a hangját Eret, majd a lány érezte, hogy a tonnányi izomtömeg megrándul alatta, s a sárkány egyetlen, hatalmas szárnycsapással felemelkedik, majd elkezdi verdesni a levegőt. Lepillantott. A falu egyre apróbbra zsugorodott alattuk, s ahogy körbepillantott, rájött, hogy Astridot nem látja sehol. Ekkor azonban egy széllökés miatt úgy megingott a nyeregben, hogy egy másodpercig azt hitte, lezuhan, azonban a következő pillanatban a férfi karját érezte a derekára kulcsolódni.
-Kapaszkodj - hallotta a másik dörmögését, bár éppenhogy csak, mert az erősödő szél elkapkodta a hangokat. - Átmegyünk a felhőn, nem lesz hosszú. Le ne potyogj...
Az arcába csapott valami furcsa, jeges fehérség, amely olyan sűrű volt, hogy szinte Skullcrusher szarvait sem látta, s hideg, mintha ködben járna, pár pillanattal később azonban a levegő ismét kitisztult, s a magasan álló nap sugarai vakító fehérre festették az alattuk göndörödő bárányfelhőket, amelyek alulról szürkék voltak, és mindig egyformák.
Ámulva pillantott körül, majd, mikor kissé megszokta a szeme a szokatlan napsütést, elmosolyodott. Ugyan nem látta a másik arcát, de karját a dereka körül érezte, amint még idefenn is tartotta, sőt, már-már szorította őt, hogy háta és válla a férfi mellkasához nyomódott, de ez valahogy nem volt kellemetlen. Egyszerre olyan aprónak érezte magát a végtelen fellegek fölött, mintha csak egyetlen hópehely lett volna azok közül, amelyek a felhőben az arcába csaptak. Lepillantva a derekán látta a férfi nagy, barna kezét, amely mellett az övé olyannak tűnt, mint egy kisgyermeké, majd óvatosan megérintette.
-Ez... Csodálatos! Annyira... Mintha... Mintha az ember maga is sárkány lenne... - hallgatott el, majd óvatosan hátrafordította a fejét. - És köszönöm, hogy megfogtál. Megijedtem, és talán lezuhantam volna...
A férfi, mintha csak most vette volna észre, engedett a szorításán.
-Semmiség... De ahhoz képest, hogy pár napja ültél először sárkányon, egész jól csináltad. És... Ne haragudj, ha megszorítottalak, féltem, hogy leesel... Nem szokott ilyen lenni, de most, úgy látszik, erősebb volt a szél, mint általában - pillantott a lány válla fölött az előttük gomolygó felhőkre, amelyeket mintha megkavart volna valami ismeretlen áramlat, örvénylettek, ám most nemigen törődött vele. Arcához egészen közel érezte a lány hajának különös, édeskés illatát, amely egészen más volt, mint az olajok, amelyektől Ruffnut messziről szaglott, olykor büszkén hangoztatva, hányfélét ken a fejére nap mint nap, s bár Anne-é messze nem tűnt olyan dúsnak, és sem szallagok, sem gyöngyök nem voltak belefűzve, mégis, ez az enyhe, szinte részegítő illat úgy lengte körül, mint valami furcsa, láthatatlan, lebegő anyag.
Eret érezte, hogy a másik egészen hozzásimul, majd enyhén megborzong.
-Fázol? - próbálta kivenni a lány arcát, aki egy kósza tincset a füle mögé igazított, és megrázta a fejét.
-Nem, csak... Nem tudom. Olyan szép itt. Egyébként: hová lett Astrid? Amióta elindultunk, nem láttam.
A férfi tanácstalanul pillantott körbe.
-Hát, bevallom, nem igazán őt figyeltem - vigyorodott el. - De abban biztos vagyok, hogy eltévedni nem fog. Nem volt szó arról, hogy velünk jön, csak annyit mondott, hogy repül egy kicsit, szóval nincs miért aggódnod, ő... - nem fejezte be. Mert a következő pillanatban az örvénylő felhők közül kékes villanással vágódott elő Stormfly, hátán a szőke lánnyal, aki nevetve, kissé kifulladva, összeborzolt frufruval manőverezett melléjük. Skullcrusher horkantva üdvözölte a siklót, aki eleresztett egy jókedvű, károgó kiáltást, majd megrázta csontkoronás fejét, hogy Astrid ismét elnevette magát.
-Jól van, na, nyugi, kislány! - majd a másik kettő felé fordult. - Titeket kerestelek... Nem láttam, merre mentetek, úgyhogy mentem egy kört a sziget felett, aztán a felhők közt. Oltári jó, nem is értem, miért idefenn... ja, mondjuk Anne, még nem biztos, hogy örülnél neki... Tudjátok mit, hagyjuk. Lehet, hogy próbálkozom még egy kicsit a felhőkben... Na, mentem! - szorította meg a térdével Stormfly oldalát, mire az lágy kanyarral kifordult, majd őrült dugóhúzó-pörgésben vágódott be a felhők örvénylő, habos mélységeibe. Skullcrusher megbillent a levegőben, mintha követni akarná, azonban a férfi erélyesen rászólt, így inkább morcosan tovább siklott.
A lány vigyorogva nézett arra a pontra, ahol Astrid eltűnt, majd amennyire tudott, Eret felé fordult.
-Mit csinál a felhők között? Vagy... A felhőkben?
A másik vállat vont.
-Mindent. Ezt értsd úgy, hogy szerintem a sárkánya sem tudja, merre megy, még egy sima repülés közben is néha azon kapod magad, hogy kicsit ferdén repülsz, vagy már egész más irányba, mint ahogy eredetileg eltervezted, de néhány sárkány imádja. Valahogy más a levegő, mintha tiszta volna, tudod, a párák miatt, vagy mi. Vagy egyszerűen csak olyan, mintha megmosakodnának - vigyorgott.
-És Skullcrusher...? Ő nem szereti?
A férfi elnevette magát.
-Ő? Mást se csinálna. De most nem akarom, hogy esetleg rosszul légy, vagy valami. Nem szoktad még meg a magasságot...
-És mi lenne, ha megpróbálnánk? Az előbb nem számítottam arra, hogy megrándul, de most figyelni fogok. Hm?
Eret kétkedve pillantott rá.
-Biztosan ezt akarod?
Anne magabiztosan bólintott.
-Vagy neked nem jó? Mert akkor nem...
A másik vigyorogva rázta meg a fejét.
-Nekem ugyan nincs vele bajom, de ha bármi gond van, azonnal szólj, és lelassítunk, rendben? És egyenlíts, amikor csak úgy érzed.
Anne elgondolkodott.
-Úgy, mint mikor mélyre úszik az ember?
A másik egy pillanatra mintha elbizonytalanodott volna.
-Azt hiszem... Igen. De nagyon kapaszkodj!
-Igenis - nevette el magát a lány, és megkapaszkodott a nyeregkápában, majd meglepetten érezte, hogy a férfi egyik karja ismét a dereka köré fonódik, és szinte a mellkasára szorítja őt.
-Bocs, de ez most a biztonság miatt van. Nem akarok utánad ugrani, tudod... - mormogott a csapdász jókedvűen, majd felemelte a hangját. - Skullcrusher, rajta!
Anne érezte, ahogyan a sárkány megrándul, majd mint az imént Stormfly, pörögni kezd, és szinte zuhanva vágódik a felhőbe. A férfinek igaza volt; csakugyan elvesztette minden irányérzékét, és az arcába vágó menetszéltől hunyorogva, de széles vigyorral kapaszkodott a kápába.
-Ez csodálatos! - fordult hátra, s bár a másik is láthatólag épp úgy élvezte, mint ő, Skullcrusher volt abban a pillanatban a legboldogabb sárkányok egyike. Szinte fiókamódra, és hatalmas méretét meghazudtoló könnyedséggel csavarodott függőlegesen felfelé, már amennyire a lány meg tudta ítélni, majd zuhanórepülésben vissza, s a legkülönfélébb csavarokat és trükköket mutatta be, amikor sárkánymordulás hallatszott, és csak Skullcrusheren múlt, hogy nem szaladtak neki egyenesen a felfelé igyekvő, narancsszín viharszelőnek, és Valkának, aki most kivételesen szinte négykézláb kapaszkodott a felfelé törtető Cloudjumper tüskéibe.
A két sárkány, utasítást nem is várva igyekezett a felhők fölé, majd mindkettő szelíd siklózásba kezdett.
Anne aggodalmasan leste a főnök anyjának vonásait, Valka azonban felnevetett.
-Ti is itt vagytok? Az imént láttam Astridot, de csak egy villanásra... Gondoltam, hogy nincs egyedül... - hallgatott el. - Anne, te hogyhogy nem Astriddal vagy? Nagyon fogadkozott, hogy egész nap veled lesz...
A lány elmosolyodott.
-Skullcrusher nem akart elengedni...
-Úgyhogy kénytelen volt velem jönni. Hát, ilyen az élet - vigyorgott a csapdász. - És te, Valka?
A férfi egy kissé mindig zavarba jött, ha Valkával találkozott össze. Ugyanis korábban, még Drago alatt dolgozva volt egy kis összetűzése a ,,sárkánytolvajjal", amelynek során elég csúnyán a földhöz vágta a könnyű, maszkos asszonyt, s csak Felhőugró megjelenésén múlt, hogy nem torolta meg a szökött sárkányokat ott helyben. Valka a maga nagyvonalú módján ugyan egyáltalán nem tartott haragot, a csapdászt azonban minden találkozásnál valami halvány lelkiismeret-furdalás, szinte szégyenérzet töltötte el, s próbált különösen előzékeny lenni - vagy egyszerűen elkerülni a szemtől-szembe való találkozásokat.*
Az asszony elkondolkozva pillantott Skullcrusherre.
-Tulajdonképpen Cloudjumper nem akart nyugton maradni, és gondoltam, feljövünk ide, hadd csinálja egy kicsit, amit szeret. S te...
-Gondoltam, megmutatom Anne-nek, milyen idefenn. De lehet, hogy lassan lemegyünk, mert a magam részéről kezdek fázni.
Anne elvigyorodott.
-Miért is nem csodálkozom...
-Hát... Akkor mehetünk?
-Természetesen - biccentett, majd halkan felnevetett, ahogy Skullcrusher elmerült a sziporkázó felhők között, és ereszkedni kezdett.
Anne nagyot nyelt, hogy be ne duguljon a füle, s ahogy egyre lejjebb ereszkedtek, látta, hogy egész messze kerültek Berktől, s a sziget ormai kezdtek beleolvadni a felhők közé. Eret gondterheltnek tűnt.
-Úgy néz ki, ronda idő lesz... Ha már nem látni a szirteket, baj van, s lehet, hogy megázunk...
A lány elkomolyodott.
-Korán jön a tél.
A másik nem válaszolt, csak gyorsabb repülésre ösztökélte Skullcrushert, aki valamit megérezhetett a közelgő viharból, mert magától meggyorsította a tempóját.
Anne érezte, ahogy a feltámadó szél az arcába vág, s tudta, hogy ez a lehető legrosszabb irány, amelyben fújhat, de nem volt más választás. A szürkén gomolygó, nagy hasú felhőkre pillantott. Szinte lehetetlen volt elhinni, hogy ezek a viharfészkek felülről bodros-fehérnek tűnnek, vagy, hogy valaha is sütött a nap és villogott a sárkány páncélja. Érezte, hogy a férfi kissé előrehajol a válla fölött, hogy arcuk szinte egy vonalba került, majd visszahúzta a fejét.
-Nem érdemes visszamenni a tanácsterembe. Nagy baj lenne, ha nálam várnád ki a vihar végét? Mert, ha leteszlek Astridék háza előtt, nem biztos, hogy Skullcrusher fel tud még szállni...
A lány megrázta a fejét.
-Nem, sőt, köszönöm. És... Sajnálom, hogy mégiscsak kellemetlenséget kellett okoznom...
-Ugyan! Akkor is ugyanitt volnék, ha Astriddal mentél volna... Vagy még messzebb. Nekem kellett volna figyelnem - hajolt a lány füléhez, aki azonban így is alig hallotta az időközben orkánerejűre dagadt szél miatt. Arcába sós vízcseppek csapódtak, s mire a kimerült Skullcrusher a sziget felett verdeste a levegőt, apró szemű jégdara verte a sziklákat. Átrepültek a falu felett, bár a sárkány többször is meg-megrándult a most már oldalirányból belekapó széltől, s mire Eret kunyhójához értek, úgy zökkent le, hogy a lány majdnem újra elvesztette az egyensúlyát. A férfi azonnal leugrott mögüle, s ő is követte a példáját, azonban sikerült úgy a sarkára érkeznie csaknem három méter magasból, hogy egy pillanatig egy lépést sem bírt tenni a talpába és bokájába nyilalló fájdalomtól.
-Anne! Minden rendben?
Összeszorított fogakkal bólintott.
-I-igen, persze...
-Elrendezem Skullcrushert, és jövök, addig nyugodtan menj be a házba. Egy perc - indult el szinte futva, a sárkány pedig ügetve követte őt a kunyhó mellett álló, szélvédett pajta felé.
*egy, a berksgrapevine honlapján található képregénysorozat alapján írtam, az eredeti történtben nincs szó erről.
Flake, ez nagyon jó lett! Olyan jól leírtad a repülést, mintha csak én is ott ültem volna és éreztem volna a szelet...szuper vagy :D
VálaszTörlés