13. Fejezet - ,,Tintásképű"

Sziasztok! Ismét egy csütörtöki rész, ezúttal egy utazás miatt, a holnapi napot ugyanis nagyrészt autóban fogom tölteni, ezért bebiztosítom magam, nehogy úgy járjak, mint a legutóbbi, repülőteres incidens során.
Kellemes nyarat mindenkinek, és nézzétek el nekem ezt a kis időeltolódást! Jó olvasást! :)

Mikor Raindancer verdesve leereszkedett az indulók közé, a legtöbb sárkány óvatosan félrehúzódott az útjából. Csupán Hookfang mordult fel jókedvűen, amint meglátta, s a lány nem is ellenkezett, mikor a sárkánya mellette szállt le. Snotlout bizalmatlanul mérte végig a szürke szörnyennagy rémséget, azonban, mikor sárkánya óvatosan megszaglászta, némileg nyugodtabban pillantott Anne-re, aki kissé közelebb hajolt hozzá.
-Bocs... Hiccup mondott valamit, hogy kérdezzelek téged a szörnyennagy rémségekről, mert...
-Mert nekem több tapasztalatom van, igaz? - Snotlout kesernyésen elvigyorodott. - Hidd el, végignéztem. Amit tenni tudsz, az az, hogy lenyomod a fejét - próbálta túlkiabálni a zsibongó tömeget, amely csak úgy kavargott körülöttük, sárkányok és emberek, nézők és előadók vegyesen.
Anne a füléhez emelte a kezét.
-Mi?
-Nyomd le a fejét! A földre! Az az egyetlen megoldás, és még szeretik is - paskolta meg Hookfang nyakát, aki ingerülten felmordult. - Fishlegs meg, ha engem kérdezel, feldughatja magának az összes praktikumát a...
-Nem praktikáját akartál mondani?
Snotlout legyintett, és mintha motyogott volna valamit, ekkor azonban megszólalt az indulást jelző kürt. Öblös hangja átlendült a falu felett, s szállt az ég felé, mint az áldozatok füstje, mikor az első lovas a levegőbe rúgta magát.
Gyermek volt még, Anne messziről is látta, s a sárkánya sem volt sokkal tapasztaltabb. 
-Az a sikló tudná, mi a dolga, a purdé nem tudja, mit akar - hallotta a lány Tuffnut hangját nem messze, majd húga furcsa, ümmögő kuncogással válaszolt rá.
Gyerekek repültek egyenként, majd alakzatban, aztán újra, ügyesek voltak, Anne azonban látta rajtuk, hogy mindannyian rettegnek. Mindenbizonnyal az első ilyen bemutatójuk lehetett, azonban mikor elnézett Snotlout mögött, az olvadozó Fishlegset pillantotta meg, aki talán meg sem hallotta Tuffnut iménti megjegyzését. Holdvilágképén széles vigyor ömlött végig, hogy a lány önkéntelenül is elvigyorodott, oldalt pillantva azonban arcára fagyott a mosoly.
Eret összeszorított szájjal ült Skullcrusher nyergében, s szinte komoran nézte, ahogy a gyermekek lassan végeztek a gyakorlataikkal, majd egy kis ,,tiszteletkör" után leereszkedtek a nézők mögött. Anne az arcát figyelte. Az első, elkeseredett düh után bánta már, hogy olyan indulatos volt, azonban mikor a férfi pillantása ráesett, elkapta a tekintetét. Skullcrusher kezdte, az igaz, de ő... Ehh.
A lány Raindancer nyergét kezdte elmélyülten tanulmányozni, amelyet Fishlegs adott neki kölcsön az arénából, amíg Valka el nem készül, gondolatait azonban nem sikerült más irányba terelnie. Tűnődéséből a kürt hangja riasztotta föl, s a következő pillanatban Skullcrusher hangos mordulással rugaszkodott a levegőbe. Túl nehéz volt ugyan a nagy mozgékonyságot igénylő mutatványokhoz, a bemutatóhoz kihelyezett céltáblák közül azonban csupán egyet vétett el, lovasa pedig még egy rövid ,,dugóhúzóra" is rá tudta venni. Anne minden neheztelés ellenére is elismerte, hogy megvan köztük az az összhang, amiről Fishlegs olyan fennkölt módon tudott beszélni.
Mikor befejezte a kört, Skullcrusher horkantva ereszkedett le, s most a nagydarab fiú indult neki, aggodalmas arccal zötykölődve Meatlug hátán. A gronkel apró rotorszárnyai nehezen tartották őket a magasban, azonban fordulni szinte helyben is tudott, mutatványai tulajdonképpen ebből álltak, és nem is tartottak túl soká. Fishlegs rengeteget tudott ugyan a sárkányokról, valamint a gyakorlatok fizikai és anatómiai vonzatáról - elméletben. Az elvégzésükben többnyire megakadályozta veleszületett óvatossága, és mi tagadás, Meatlug sem kelhetett versenyre Toothless-sel, vagy akár csak egy fürge siklóval, netán valamelyik szörnyennagy rémséggel. 
Anne mélyen beszívta a levegőt: ő következett. Óvatosan megtapogatta a sárkánya nyergére erősített zsákocskákat, amelyek végeredményben nem is voltak olyan kicsik, talán a kétharmadát tehették ki egy jól megtermett liszteszsáknak, és újra sóhajtott. A szívét, amely a torkában dobogott volna, lekényszerítette a csontkosarába, és meghúzott egy szíjat a nyergen.
Fishlegs odatülekedett hozzá a tömegben.
-Anne... - elszorult a torka. - Sok szerencsét! Ha bármi balul üt ki, csak őrizd meg a hidegvéred, és nem lesz baj.
-Rendben. Akkor... - hátrapillantott a sárkányra. - Raindancer, rajta!
A szörnyennagy rémség széles szárnycsapásától szinte megingott a nyeregben, azonban mikor megkapaszkodott, a sárkány szelíd siklózásba kezdett: Fishlegs úgy tervezte, hogy a lány egy kevéssel a szakadék szélén ácsorgó nézők alatt mutassa be azt a pár gyakorlatot, amelyeket ő végzett Raindancer hátán.
Anne kifújta a levegőt. 
-Gyerünk - morogta a foga közt, majd az egyik lábát a másik után kihúzta a kengyelből, és talpát a nyereg oldalának támasztotta. Fishlegs mondott ugyan valami olyasmit, hogy a falubeliek értékelik az ilyesfajta előadásokat, amelyek kihívást jelentettek ügyesség vagy erő szempontjából, és régebben Astrid is próbálkozott akrobatikusabb gyakorlatokkal, ő azonban szörnyen esetlennek érezte magát. A nyereg közepére tenyerelt, majd feljebb tornázta a lábait, amíg egészen a karjaira nem sikerült helyeznie a testsúlyát. - Istenek - suttogott, majd lábait egyenesen előrenyújtotta, és összeérintette. Raindancer ekkor ért közvetlenül a nézők elé, akik lélegzetvisszafojtva figyelték, majd valaki felkiáltott. A kiáltás zsivajjá dagadt, s Anne önkéntelenül is elmosolyodott, bár tenyere kifehéredett az erőfeszítéstől. Nehezen állta meg, hogy le ne zökkenjen a nyeregbe, de sikerült megőriznie némi méltóságot. 
-Jól van, nagylány! - Nyelt egyet, amikor újra biztosan ült a nyeregben. - Most előre, és mutassuk be azt a bukófordulót...
Raindancer remekül végezte a gyakorlatok nagy részét, eltekintve egy kis értetlenségtől a céltáblák kapcsán, azonban ezt is sikerült nagyjából kijavítani, bár a közönség soraiban páran felszisszentek. Ennek ellenére Anne nem érezte úgy, hogy idegenül vagy ellenségesen tekintenének rá, legfeljebb az olykor tapintatlan kíváncsiság zavarhatta. Az utolsó gyakorlat előtt azonban nyugtalanul hátrapillantott. A zsákok két oldalról voltak Raindancerre szíjazva, a lány pedig előhúzott az övéből egy apró, de éles pillangókést.
-Raindancer, föl! - a szörnyennagy rémség hangos mordulással evezett egyre magasabbra, hogy a lány lepillantva csupán apró pontoknak látta a vikingeket. - Remek! - hárahajolt a nyeregben, és ujjai közé csippentette az egyik zsák sarkát, és egy gyors mozdulattal elmetszette, majd ugyanígy tett a másikkal is. - Raindancer, dugóhúzó!
A sárkány csapott egyet a szárnyaival, s a következő pillanatban őrült pörgéssel indult meg, rézsútosan ereszkedve. Anne hátrapillantott. Sikerült! Nyomukban szinte fátyolként úszott a finomra őrölt, vöröses kőpor. Egy pillanatnyi döbbent csend - a nézők között kitört valami megnevezhetetlen hangzavar. Valaki tapsolt, valaki mutogatott, s mikor Raindancer egy rándulással siklózni kezdett, a lány megpillantotta Fishlegs elégedett képét, és elvigyorodott. 
-Jó volt, nagylány! Mégegyszer!
Beleszédült a forgásba, hajából pedig elrepült az azt összefogó bőrszalag. Mikor legközelebb hárapillantott, a zsákokból lassan elapadt a színes por, a nézőket pedig alig hallotta az arcába vágó menetszéltől.
Raindancer széttárta a szárnyát, majd alig valamivel a nézők felett elsuhanva ereszkedett le a tömeg mögött.
Anne csak a szeme sarkából látta, ahogyan az ikrek sárkánya elrúgja magát a földtől, a következő pillanatban azonban, alighogy lekecmergett a nyeregből, a vigyorgó Fishlegssel találta szembe magát.
-Nagyon jó volt! Egy pillanatig azt hittem, nem tudod majd kivágni a zsakokat, de aztán... de aztán... - A fiú, mintegy magáról megfeledkezve a vállára tette a kezét. Anne egy pillanatig dermedten állt, majd egy szégyenlős mosollyal megpróbált odébbhúzódni.
-Igazán kedves tőled, de ha te nem találod ki...
Fishlegs éppen szabadkozni kezdett volna, amikor a lány Raindancer felé fordult.
-Remek volt, nagylány! Megérdemelsz egy nagy adag halat - nevette el magát, amikor a szörnyennagy rémség nagyot szusszantva hozzádörgölte az orrát.
Ekkor ereszkedett le Barf és Belch, ha a lovasaikon múlik, kishíján Raindancerre, aki egy suta ugrással ,,menekült", majd sértődötten fújt egyet, a cipzárhát pedig ész nélkül korrigált, és a lehető legmesszebb szállt le tőle.
-Hugi, mondom, hogy most már tök mindegy, akkor kellett volna egyenesben tartani Barfot, nem most szidni szerény személyemet! - Tuffnut lekászálódott Belch nyakából, majd megkönnyebbülten kifújta a levegőt. - Huh, srácok, ez nem volt rossz! Anne, azt a csíkot, amit elhúztatok, te találtad ki? Betojok, de komolyan!
A lány zavartan vigyorgott.
-Igazság szerint Fishlegs ötlete volt...
Ruffnut leugrott a nyeregből.
-Halfej? Most komolyan, miért nem magad csináltad meg, tyúkagyú?
-Csirkét ne keverd ide!
Fishlegs elvigyorodott. Anne arcán átsuhant egy gonosz mosoly, amikor Ruffnutra pillantott, de inkább gyorsan magyarázni kezdett.
-Meatlug szárnyai túl közel volnának a zsákokhoz, és nem húz maga után csíkot, hanem szétoszlik az egész. De mivel Raindancer szárnyai szélesebbek...
A szörnyennagy rémség a neve hallatára a lány felé fordult, a következő pillanatban azonban felkapta a fejét, és kimutatta a fogait. Anne-nek alig volt ideje megrémülni, amikor Eret megszólalt a háta mögül.
-Nyugalom, kislány, nem bánt senki! - A lány egy pillanatig megütődve bámult rá, mire a másiknak leesett. - Bocs, a sárkányodnak mondtam... Érzi rajtam Skullcrusher szagát.
Anne odébbhúzódott.
-Úgy látom, nem nagyon tetszik neki...
Eret elengedte a füle melletta gúnyos megjegyzést, de egy lépést hátrált a szörnyennagy rémségtől. A többiek Astridot és Stormfly-t bámulták, akik bámulatos ügyességgel szelték az eget, nyaktörő mutatványokat egymásra halmozva, a csapdász azonban a lány mellé lépett.
-Elég bunkó voltam az arénában, de azt meg kell értened, hogy...
Nem fejezte be, mert a következő pillanatban mély mordulással Skullcrusher landolt mögötte, Raindancer pedig úgy pattant fel, mintha rugók lökték volna a levegőbe. Állkapcsát összecsattintotta, torkából pedig éles sziszegés tört elő, ahogy a morajszarv felé indult, a lányt azonban elborította valami kétségbeesett, vad indulat.
-Raindancer!
Egy pillanat alatt a szörnyennagy rémség mellett termett, és valami elvakult ötlettől vezérelve megragadta a sárkány szarvait, és megpróbálta a földre szorítani, ahogyan Snotlout tanácsolta. Raindancer a döbbenettől megtorpant, pupillái összeszűkültek, meglepetésében azonban szinte  még ellenkezni is elfelejtett. A következő percben viszont megrántotta a fejét, és megpróbálta az egyik épületnek nyomni a lányt, hogy az elengedje. Anne végső elkeseredésében a falnak támaszkodva adta bele teljes súlyát az egyenlőnek éppen nem nevezhető küzdelembe, amikor a szörnyennagy rémség - engedett.
-Raindancer...!
A lány lihegve eresztette el a sárkány szarvait, aki még mindig nem emelte föl a fejét, csupán hatalmas, topázszín szemeit emelte a rá. A lovasok némán, tátott szájjal bámulták őt, hogy egy pillanatig azt hitte, valami hatalmas ostobaságot csinált.
-Anne...? - Eret tett egy lépést feléjük. - Minden rendben? Ez... Te most...
-Ugyanezt már én is eljátszottam egyszer - ugrott le Stormfly nyergéből Astrid, akit a lány a kavarodásban észre sem vett. - Azt hiszem, ez többet jelent, mint az összes betanult mutatványotok együttvéve...
Anne lihegett.
-Raindancer...
A szörnyennagy rémség lassan fölemelte a fejét. Pupillái kitágultak, ahogyan a lány tétován kinyújtott tenyerébe fújt, és lehunyta a szemét. Anne elmosolyodott.
-Ez... Nagyon jó volt. Ha egyszer sikerült lecsendesítened... - Eret közelebb lépett, a lány azonban metsző gúnnyal vetette föl a fejét.
-...Attól még egyáltalán nem biztos, hogy legközelebb is sikerül majd. Mindenesetre ahogy láttam, nem ő kereste a bajt...
A férfi fáradtan megdörzsölte a homlokát.
-Azt tudom, hogy ettől nem dőlt el az, hogy melyikük a domináns. Viszont, ha el akarjuk kerülni a nagyobb károkat, érdemes volna együttműködni...
Snotlout, aki kiharcolta magának a megtiszteltetést, hogy megnyithassa és lezárhassa a bemutatót, és az utolsó mutatvány után leereszkedett a lovasok között, most pajzánul elvigyorodott.
-Nocsak, a csapdászunk valamiért nagyon ,,együtt akar működni"... - formázott idézőjeleket az ujjaival, mire egyszerre három pár gyilkos pillantás lett a jutalma, Eret, Anne és Ruffnut részéről, Astrid azonban ököllel megkongatta a sisakját, ami a szemébe csúszott, és amíg Snotlout azzal küzdött, Tuffnut vigyorogva támaszkodott Belch nyergére.
-Kíméletlenül tahó módon, de rávilágított a lényegre - röhögött, a következő pillanatban azonban nyögve össze is rándult. Ruffnut könyöke pontosan a gyomorszáját találta el.
Eret vágott egy grimaszt.
-Eszméletlenül mulatságos és rendkívül érett hozzáállás - jegyezte meg szárazon. - Nem is untatlak tovább, jól elszórakoztok ti magatokban - húzta fel magát Skullcrusher nyergébe, aki halkan felmordult. - Gyerünk, nagyfiú!
Anne egy pillanatig elképedve bámult utána, majd kesernyésen megrázta a fejét.
-Hiccupnak igaza volt azzal a hasonlattal - fordult Raindancer felé, Ruffnut azonban melléje lépett.
-Nem tudom, mit mondott Hiccup, elméletileg mindig igaza van. Érted, elméletileg - bökött a halantékára, majd Anne vállára tette a kezét. - Ne is törődj vele, akkora egy hólyag - vágott fancsali arcot, amikor a lány türlemetlen mozdulattal kisiklott a keze alól.
-Lehet. Viszont keringenek pletykák a szigeten arról, hogy először te sem így gondoltad - vigyorodott el gonoszul a szőke lány arcát látva. Astrid, mikor olykor Valkánál járt, nagyjából elmondta neki, melyik lovasnál mire számíthat, Ruffnut ,,fellángolását" pedig különösen élvezettel - és a nevetéstől a könnyeit törölgetve - taglalta. Anne érezte, hogy a szavai célba találtak, majd, mikor Raindancer egyik szárnyával finoman meglökte, jelezve, hogy indulna már. Az előbbi jelenet őt ugyan lenyugtatta, a többi sárkány azonban ugyanolyan távolságtartóan viselkedett.
Astrid mintha ugyanarra gondolt volna, megveregette a szörnyennagy rémség oldalát.
-A méltósága, úgy látszik, nem szenvedett csorbát - mosolyodott el. - Egyébként nem hinném, hogy Eret meg akart volna bántani. Olykor nagyon bunkó tud lenni, de...
Anne megrándult.
-Nem bántott meg. Skullcrusher és Raindancer körül van a probléma...
Astrid megveregette a karját.
-Akkor... jó. Remélem, hogy...
-Szerintem hagyjuk - a lány felkapaszkodott a szörnyennagy rémség nyergébe, és a szarvaira tette a kezét. - Mindenesetre kedves tőled, hogy...
-Ugyan, nem tesz semmit! - vigyorodott el a szőke asszony, és Raindancer oldalára tette a kezét. - Látom, mehetnéked van, meg tudom érteni. Kibírni ezt a bandát...
Anne hálásan pillantott rá.
-Hát... Akkor indulok. És... Kösz, hogy részt vehettem!
A választ nem hallotta, mert a sárkány széttárta a szárnyait, és egy erőteljes csapással a levegőbe lendült. 
A lány elkeseredetten hunyorgott a szemébe vágó menetszéltől.
-Együttműködni, Tintásképű? Bírd rá ezt a két gyíkot, hogy csak egyetlen egyszer hagyják életben egymást...
Raindancer halkan felmordult.