500 kattintás - Dragótól a vonalkódig

Sziasztok! Egy pár sor, mielőtt nekikezdenétek az olvasásnak: a blog ma érte el az 500 oldalmegjelenítést, ami ugyan nem túl sok, számomra azonban mégis óriási dolog. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik rákattintottak, azoknak pedig külön köszönöm, akik egyéb jelet (komment, feliratkozás) hagytak maguk után.

Naszóval.
Mindenki tudja, milyen szívesen foglalkozom a film szereplőinek hátterével, legyen az családi, esetleg törzsi, és, amikor azon gondolkoztam, milyen témával tudnám ,,megünnepelni" ezt a szép, kerek számot, ami persze a nyomába sem érhet pl Useless Reptile ~18000-ének, azonban két hónap alatt valójában annyira nem rossz, tekintve, hogy ennyire tematikus blogról van szó, ami nagyon kis réteget szólít meg, a válasz szinte úgy ,,jött szembe".
Egy komment kapcsán Kledirn fölvetette a kérdést, vajon honnan származhatnak egyes, második részben megismert szereplők, mint pl Drago és Eret, én pedig kapva kaptam az alkalmon, és kilométerkomment helyett inkább továbbgondoltam a témát.
Drago előélete meglehetősen homályos, és a vikingek elfogultan, túlzásokba esve beszélnek róla. Stoick ,,messzi országból jött idegen" és ,,egyszerű közember" jelzőkkel illeti, mikor elbeszéli a tűzvészt, a ,,sárkányok ura" azonban némileg közlékenyebb.
A magam részéről azt gondolom, a Drago által előadott történetnek lehet valóságalapja, azonban remekül használja azokat az eszközöket, amelyekkel a való életben (fhöh) gazdasági adatokat, statisztikákat, híreket lehet egészen más színben feltüntetni, nevezetesen, hogy amíg egyes dolgokra nagy hangsúlyt fektet, másokat mélyen elhallgat, bár ezt azután a poszttraumatikus sokk után, amelyen keresztülmehetett, nem lehet csodálni (valószínűleg ez adhatta meg a végső lökést valamiféle istenkomplexus és Drago szociális életét érintő problémák kialakulásához. Tény, hogy egy csúnya, gonosz, bugris (tigris-bigris helyett) sárkány letépte a karját, és, hogy ugyanennek a sárkánynak a társai felégették a kisgyermek Drago faluját. Azonban az, hogy ez miért történt, még mindig rejtély, amelyre ő maga nem ad választ.
Az én fejemben többféle lehetőség megfordult, ezek közül sorolnék fel néhányat.
1. Eszembe jutott, hogy esetleg ez a portyázó horda is valamelyik nagy sárkányt, pl egy vörös halált vagy gnúvadot szolgált, azonban ez megdőlni látszott abból a szempontból, hogy ugyanez ok miatt a Berkre látogató sárkányok csak az éléstárakat dézsmálták meg, valamint önvédelemből okoztak sérüléseket, vagy nagyobb károkat. Azonban ez az állítás valótlan ak tűnik abból a szempontból is, hogy a lovasok útjaik során bizonyára felfigyeltek volna egy ekkora befolyással rendelkező sárkányra vagy a fészkére. A gnúvad, akit Valka szolgált, ,,jóságos" (ezen tudnék még rugózni) volt, aki a tengerből tartotta el a fészkét, a vörös halál hordáiról már esett szó, ott van azonban Drago gnúvadja, akit azonban - egy személyes elmélet miatt - szintén kizárnék. A gnúvadról: tudjuk, hogy Valka, aki egy kifejlett példánnyal találkozott, soha nem irányította őt, csupán asszisztált neki Cloudjumperrel, akár egy követ, vagy egy pásztorkutya (ha valakinek nem tetszik az utóbbi, profán példa, akkor mint egy papnő). Drago azonban a saját akaratához hajlítja a sárkányét: erre csak azt tudtam magyarázatként találni, hogy fiókaként akadhatott rá a gnúvadra, aki a kezdeti erődemostrációnak köszönhetően később is engedelmeskedett neki. S ha ez az elmélet igaznak bizonyul, ez a sárkány sem okozhatta Drago falujának pusztulását.
2. A sorozatot ugyan nem követem olyan odaadóan, mint sok más bloggerina, azonban a sárkánygyökér nekem is megvan. Elképzelhetőnek tartom ugyan, hogy 1. abban a szerencsétlen faluban kinőtt egy 2. valaki/valami szándékosan odavitte (bár más sárkánnyalbarátkozós-sárkánytkutatós emberek akkor még tudtommal nem flangáltak arrafelé), azonban meglehetősen valószínűtlennek tartom a dolgot, mivel a növénynek kimondottan kicsi a hatótávolsága, a sárkányokról pedig hamar elmúlik a hatása, amint kikerülnek ebből a zónából.
3. Az, amelyet azonban a legvalószínűbbnek tartok, hogy vándorló, esetleg fiatalabb fiókákkal utazó csapatra támadhattak a falubeliek - igen, ők. Tudjuk, hogy a sárkányok nem támadnak ok nélkül, éhségtől hajtva pedig nem csapnak nagy vérengzést, hiszen nem érdekük, hogy ennek során megsérüljenek. Azonban más állatok kapcsán közismert tény, hogy a kicsinyeik védelmében még a máskor egészen ártalmatlan növényevők is haláltmegvető bátorsággal szállnak szembe a náluk sokkal erősebb és jobban felfegyverzett ragadozókkal is. Itt ráadásul szó sem volt túlerőről. 
4. Azonban van egy dolog, amely nem nekem jutott először eszembe, hanem faragonart tumblr-jén találtam rá (ha bárki rákeres, készüljön fel igazán beteg dolgokra, amelyekért nem vállalok felelősséget, de akadnak csodálatos és jópofa rajzok is), viszont nagyon is lehetségesnek tartom: a szerző szerint Drago falujából valaki rálőtt egy csapat, arra elhaladó éjfúriára (majd' negyven évvel az első film előtt történt, ezt ne felejtsük el), akik az első dühükben (könnyedén) porrá rombolták az apró települést, ami persze számtalan lakó életét követelte (annyira nem nehéz, ma is vannak városok Magyarországon, amelyeknek alig több, mint 100 fős a lakossága, képzeljünk el egy eldugott falucskát, ~ezer évvel ezelőtt, harmadekkora népsűrűség mellett... Nem, nem volt ilyen régen az, hogy négy-öt házat már falunak neveztek, de, ha Berket megnézzük, sem látunk húsz-huszonöt háznál többet - kivéve, ha valaki túltolja a Rise of Berket). Mindenesetre ez megmagyarázná azt a sokat emlegetett fekete bőrköpenyt is, amelyet a ,,sárkányok ura" a második film alatt visel, és nincs olyan elemzős httyd-blogger, aki ne szörnyülködött volna rajta. Toothless tűzereje és bizonyítékként való felmutatása, valamint akár túszként való tartása jóval többet ér neki, mint a bőre vagy a pusztulása. (Becsülöm azonban Dragót azért, mert ugyan másokkal fogatja be a sárkányokat, a betörésüket azonban kivétel nélkül ő maga végzi, és a kárörömön kívül nem válik nevetségessé, az utolsó pillanatig méltó ellenfél és rendkívül erőteljes jelenség marad - ellentétben pl Dagurral, vagy az olykor meglehetősen bamba izomagynak tűnő Alvinnal.)

A másik szereplő, akiről írni akartam (bár nem először teszem), Eret, a sárkánycsapdász, akiről úgy egészében még Dragónál is kevesebbet tudunk meg. Persze, írtam már, hogy mellékszereplőként is rétegelt, meg minden, ez azonban leginkább a személyiségéről árul el dolgokat, a hátteréről jóformán semmit.
Már a film (első) nézése közben foglalkoztatott, hogy mit is jelent pontosan a csapdászok állán levő, tetovált motívum,  ezzel kapcsolatban annyit figyeltem meg, hogy 1. személyenként eltérő, és nincs két egyforma 2. csupán az Eret hajóján dolgozó emberek viselik, a Dragónak dolgozó, magukat jegesmedvének képzelő jómadarak a köpőcsövekkel pl nem, sem más fegyveresek a sárkányok urának bázisáról. A minták  stílusa (valószínűsíthető származási helye, hogy a hülye is megértse) a hajó vitorlájának motívumaival összevetve mutat némi hasonlóságot, ez is alátámaszthatja, hogy törzsi jelekről van szó (ellenérvként az fordult meg a fejemben, hogy esetleg Drago parancsára tetováltak a csapdászok, kissé a rabok megbélyegzéséhez hasonlóan, hogy ne próbáljanak szökni, mondjuk ezt az a tény is megdönteni látszik, hogy a minták tervezése során nem utolsó sorban az esztétikum is szempont lehetett, erre utal a precíz szimmetria és az arcformához igazított elrendezés).
A valóságban (megint csak fhöh) egyes törzseknél szokás volt, hogy a fiúk férfivá érésükkor, egyfajta beavatási szertartás gyanánt lettek kitetoválva, ami köztudottan fáj, mint a dögvész. Ugyan arról nincsenek információim, hogy a vikingek között mennyire volt divat ez az arcratetoválósdi, és úgy általában hogyan zajlott maga a művelet, de volt szerencsém végignézni egyszer egy dokumentumfilmet arról, hogy anno Új-Zélandon hogyan csinálták azt az egészet. Az eszköz általában csonból készült, és úgy nézett ki, mint egy elcseszett hátvakaró, apró, hegyes fogazásal (ha jól emlékszem, több sorban, de erre most nem vennék mérget). A módszer az volt, hogy a hozzáértő művészlélek festékbe mártogatta, és a tetoválni kívánt testfelületen végughúzva gyors, apró ütéseket mért az eszköz ,,fokára", hogy a tüskék a bőrbe mélyedve eljuttassák a festékanyagot a mélyeben fekvő szövetekbe - ugyanaz az elv, mint ma, csupán lassabb, és kevésbé higiénikus, de hát a HIV csak pár száz évvel később jelent meg...
Ezután a kis kitérő után vissza a csapdászokhoz: az jutott eszembe, hogy a törzsi ,,vonalkód" szerepén és az esztétikumon túl lehetett valamiféle vallási vonzata a dolognak, leggyakrabban  védelmező erőt tulajdonítottak az efféle motívumoknak (lásd a hajók orrdísze, egyéb tetoválások, talizmánok, küszöb alá/ajtófélfába/ra helyezett tárgyak, szentképek, keresztvetés, vagy esetünkben akár a csapdászok vitorlája). 

Néhány kép a csapdászok tetoválásairól (rajta van a forrásmegjelölés):

Azt hiszem, ez a kis ,,plusz" bejegyzés meglehetősen terjedelmesre sikeredett, azonban így jár az ember, ha megpróbál egy amerikai grafikus munkája köré néprajzi és antropológiai hátteret kreálni, s bár ezek az információk nem ismertetik a szereplők személyiségét, de talán segítenek abban, hogy az ember kicsit jobban a helyükbe tudja képzelni magát, és azonosulni tudjon a világképükkel.
Minden tiszteletem annak, aki végigolvasta, minden körmondat és magyartalankodás ellenére, valamint mégegyszer nagy-nagy köszönet jár Nektek minden eddigiért. 
Előfordulhat, hogy a következő héten én sem leszek, esetleg egy-két napot csúszik a következő rész, ám ez szinte a nyár összes hetére érvényes. Mindenesetre kellemes időtöltést mindenkinek, aki nyaral, és kitartást meg légkondit azoknak, akik otthonról olvassák ezt a kis különkiadást!
Snowflake