1000 kattintásos különkiadás - Készülődés

Sziasztok! Egy naaaagy-nagy bejelentés: az ötszáz kattintástól olyan hamar értünk el ide, hogy mire észbekaptam, már írhattam is a különkiadást, bár ne higgyétek, hogy ez olyan nagy problémát jelentene :)
Mindenesetre most rész helyett ismét ilyen kis furcsasággal jövök, ami jelen esetben lélekelemzésbe oltott antropológiai okfejtés helyett egy rövid novella képében jelenik meg, amely, bár elsőre máshogy tűnik, de higgyétek el, beleillik a történetbe.
 Köszönöm mindenkinek, aki idetévedt ez alatt az idő alatt, és remélem, tetszeni fog ez a kis, enyhén Trónok harcás hangulatúra sikeredett időbeli visszatekintés. Igen, vannak dolgok, amelyek elsőre nem biztos, hogy világosak, mivel ezt az írományt jó pár fejezettel későbbre szántam/számítottam, nem voltam elég derűlátó, viszont a történet a jövőben megmagyaráz majd sok mindent.
Figyelem: a bejegyzés trágár kifejezéseket tartalmaz (így visszaolvasva tényleg elég sokat, bár ez eredetileg nem állt szándékomban, viszont ez az egész lelki rángatózás nem lett volna túl hiteles, ha rosszkdvű vikingek úgy beszélnek, mint egy keresztény leánygimnáziumban), amelyek megzavarhatják egyesek lelki nyugalmát, és a többi, és a többi. Meg lehet, hogy valami korhatárt is kéne írni hozzá, de úgysem tartja be senki, szóval nem fáradok vele.
Jó olvasást!

Az öblös, hálókabinokkal telezsúfolt hajó huzatos étkezőjében ázottbunda-szag terjengett, elkeveredve a félig főtt halleves és csípős verejtékszag penetráns elegyével. Valahányszor nyílt az ajtó, jeges huzat hömpölygött végig a hodályon, a viharvert, füsttől és széltől cserzett arcú, bozontos embereket azonban ez már nem zavarta.
A férfi, aki belépett, egyenesen a pult felé vette az irányt, ahol egy csajkában levest loccsantottak neki és fölmarkolt egy darab kenyeret, majd megindult az asztalok között. Ekkor azonban valaki a karjára csapott, és öblös, rekedt hang elkurjantotta magát, bár ez a hodály zsibongásában nem is zavart senkit.
-Eret! Hát megvagy, öreg Tintásképű, nem ettek meg a sárkányok, heh? - röhögött fel egy köpcös, csupaszakáll kis ember, és megpaskolta maga előtt az asztal simára koptatott deszkáját. - Na, mondd el, milyen madárkákat fogtatok? Tűzokádó madárkákat?
A csapdász nem nevetett vele. Elfojtott egy nyögést, ahogy leereszkedett a padra a szakállassal szemben.
-...Igen, elkaptunk párat. Az egyik rohadék leégette Olafson szakállát, az a fagyottagyú hordó meg, amikor Gudmund leöntötte egy vödör vízzel, úgy sivított, mint egy lány. Az egész banda hasznavehetetlen barmokból áll, amit nem rágsz a szájukba, azt nem értik meg. Tudod, milyen fárasztó ez?! - belekanalazott a híg lébe, amelyben csak elvétve úszkált néhány pikkelyes cafat, ami halra emlékeztetett volna, de a másik felröffent a szavain.
-Fárasztó? Azt látom! Olyan vagy, mint aki csalánra hugyozott, de biztos vagyok benne, hogy találnál itt valami fehérnépet, aki hajlandó felvidítani néhány érméért...
A tetovált arcú sötét pillantást vetett rá, de a szakállas nem zavartatta magát.
-...Van itt valahol egy kis vörös, fürtös fejű, aki bizonyára nem vetne meg egy pár széles vállat vagy a borotvált arcod, de az sem utolsó, hogy halak helyett sárkányokat fogdosol össze. Nézd a jó oldalát: lehet, hogy megpörkölnek, de legalább nem bűzlesz a hínártól, mint akit letisztelt egy horda görény... 
A csapdász ingerülten megrándult.
-A gnúvad nyeljen el a szajháiddal együtt! Ha dugni akarsz, csináld, de ne engem untass a részletekkel - vigyorodott el gonoszul - ha megkérhetlek...!
A másik tettetett kedvetlenséggel pillantott föl.
-Talán nem attól félsz, hogy...
-Hengen volt az, aki megtáncoltatta párszor azt a ringyót, amit egy portyán szedett össze?
-Ő volt. Azóta sem bír rendesen hugyozni - röhögött a szakállas. - Mondjuk meg is érdemelte már, amekkora gennyzsák. Nem sokáig dolgoztam alatta, de többször kívántam, hogy fulladjon a saját hányásaba, mint ahányszor kitöröltem a seggem. - 
Eret elvigyorodott. A bozontos halász trágár igazságainak volt egy jó tulajdonsága; elterelték a gondolatait a problémákról, és tudta, hogy nincs az a szajha, aki ebben utánozni tudná ezt a szőrmókot. A köpcösről tudta, hogy egy kemény botnál a hátsójában talán csak a szigonyait szereti jobban, de ez nem zavarta abban, hogy olyan ocsmánysagokat süvöltözzön a kikötőbeli nők felé, hogy olykor még azok is elpirultak.
-Ha egyszer mégis meggondolnád magad a lányok kapcsán... - kezdte a halász, Eret azonban legyintett.
-Más témád nincs? Mi történt az alatt, amíg...
A szakállas lehalkította a hangját, és körülpillantott.
-A Fekete sürgeti az indulást, de még mindig nem tartja elegendőnek a sárkányokat. Jobb, ha indulásra készen vagytok, és kicserélitek a gyenge köteleket, mert egy-két alkalmatok lesz már csak, mielőtt...
A csapdász keze ökölbe szorult.
-Hogy perzselné le róla valami azt a híres köpönyegét! Amíg csak parancsokat oszt, nincs nagy baj, ha tudod, mi a dolgod, viszont ha megindul a sereggel...
-Még Njörd* sem tudná megállítani.
Eret kesernyésen elvigyorodott.
-Mégis, mióta vagy te ilyen ájtatos? Vagy talán elveszett a talizmánod, hogy az isteneket emlegeted?
A másik megrázta a fejét.
-Nem veszett el. De az én talizmánom az istenek nélkül nem sokat érne...
A csapdász önkéntelenül is megtapogatta a mellényét összefogó bagolyfigurát.
-Magamban van az erőm. De ez...
-Nem mondta még senki, hogy az a javasasszony baromira mellényúlt, amikor ezt a madárkát választotta ki neked? Mégis, mit jelképez egy kibaszott bagoly? Hogy nagyon horkolnak az embereid, vagy mi? - röffent fel, de a másik sötét pillantására elkomolyodott.
-Biztosan volt oka rá. Bár sok mindenre nem emlékszem az egész rítusból, de... Ehh. Volt egy visszatérő álmom a bagollyal, egészen kölyökkorom óta. Ma sem tudom, miért, de az álmoknak mindig van oka.
A halász elgondolkodva könyökölt az asztalra.
-Hidd el, amikor engem avattak be, én is azt hittem. Aztán... A falu papja nem tudott semmit. Semmit, csak mindenfélét kérni a kuruzslásaiért. Az istenek meg... Azokat tisztelheted, akárhol is vagy, és mindig találsz olyat, akihez fohászkodhatsz. Kérdem én: nem praktikusabb ez, mint az ősök szellemei így meg úgy?
-Nem tudom. Az istenek... Megmagyaráznak sok mindent, viszont annyira távoliak! Kell lennie valaminek, ami közelebb van. Persze, istenek, de elég, ha tudom, hogy vannak valahol. Azonban...
-A bagolynál hagytad el...
-Valahogy úgy. A javasasszony nem volt idevalósi. Talán tízéves lehettem, mikor anyám elvitt hozzá valami betegség ürügyével, ő pedig rákérdezett az álmokra. Ennyi volt a nagy beavatás: figyeljek oda a baglyokra, és tartsam meg ezt - dörzsölte meg a talizmánt. - Az egészből arra emlékszem, hogy borzalmas akcentusa volt, és körülötte lábatlankodott egy, vagy hároméves csitri, aki egyszerűen nem bírt nyugton maradni, és meg akarta fogni a baglyomat. Ennyi, az egész rohadt napból. Most nem abszurd ez? - vigyorodott el.
A másik legyintett.
-Kölyökkorban ritkán figyel oda az ember, ahová kéne. Viszont a Fekete...
Eret fancsali képet vágott.
-Ha még egyszer megemlíted, esküszöm, leokádlak, mint bármelyik sikló. Hogy fordulna föl a Maelströmmel együtt!
A halász elvigyorodott.
-Megnézném azt a dögöt, ahogy felpuffadva lebeg ebben a kényelmes kis öbölben... De milyen szaga volna! Istenek, inkább egy szörnyennagy rémség!
Most a csapdászon volt a vigyorgás sora.
-Ez könnyen megoldható...
A halász elhúzta a száját.
-Talán nem éppen evéshez való téma.
-Miért, ez neked normális étel? - horkant föl a másik. - Ha ez a lötty valaha látott halat, azt is messziről mutatták meg neki.
A szőrmók a szakállába röhögött.
-Ebben viszont igazad lehet, bár erősen kétlem, hogy azokat a halakat egy sárkány ne hagyná ott a francba... Ha nem lennének szétfőve, szaglanának, erre mérget vehetsz.
A csapdász felállt az asztal mellől.
-Van benne valami. Lehet, hogy lassan indulnom kéne, a körmére kell nézzek az embereimnek. Állítólag ettek már, mialatt jelentettem a Feketének, de ha most szétszélednek a...
-A lányokhoz, mi?
-Anyádhoz. Mindenesetre ha elmásznak, abból nem lesz holnap indulás, és ha igaz, amit mondasz...
A halász fölpillantott rá.
-Menj csak. Igyekezzetek, mert ha a Fekete megindul...
A csapdász felszegte a fejét.
-Én készen leszek - kis idő múlva azért még hozzátette: - remélem.


*Njörd skandináv tengeristen