14. Fejezet - Döntő

Sziasztok! Ugyan késtem a fejezettel, azonban ezt írjátok a különkiadás és a rengeteg utazás számlájára, ha lehet.
Mindenesetre jön a folytatás, és remélem, tetszeni fog Nektek! :)


Anne lekászálódott az emeletről. Nem aludt túl jól, gondolatai a sárkányok körül forogtak. Raindancer viselkedése, Skullcrusher - most már belátta - talán nem teljesen oktalan nemtetszése, az a pillanat, amikor a szörnyennagy rémség sziszegve előrelendült...
Hunyorogva öltözött fel, s már szinte meg sem lepődött, amikor Valka mellett Hiccupot találta a konyhában. Arcára mosolyt erőltetve köszönt, majd szótlanul melléjük telepedett, egy kenyérsarkon rágódva, amikor a főnök ráemelte a tekintetét.
-Astrid mesélte, mi történt tegnap - kezdte két falat között. - A bemutatón nem voltam ott, de azt mondta, megfogadtad Snotlout tanácsát...
Anne majdnem félrenyelt.
-I-igen, végül sikerült...
Hiccup komolyan pillantott rá.
-Aggódsz a szörnyennagy rémség miatt?
A lány lehajtotta a fejét.
-...Igen. De - te nem így volnál vele? Egyik pillanatban még békés, a másikban pedig...
-Nem tudod megakadályozni, erről már esett szó. Éjjel... Kiengedted halászni őt tegnap este?
Anne megdermedt.
-Azt mondod, hogy...
-Könnyen lehet, hogy már eldőlt a küzdelem. Ha ma éjszaka szabadok voltak...
A lány felpattant.
-Megnézem.
Szinte futva indult a pajta felé, az ajtónál azonban megtorpant. Megpróbált fölkészülni arra, ami fogadhatja, amikor azonban belépett, egy pillanatra megkönnyebbült.
Raindancer lassan mozdult meg, s a harciasság legkisebb jele nélkül fújt bele a lány tenyébe, aki lassan végigsimított a szürke pikkelyeken.
-Ezek szerint mégsem...
Ekkor azonban a sárkány megrándult: lány a szárny tövénél valami nedveset tapintott. Egy pillanatra dermedten állt, a szörnyennagy rémség azonban lassan odébbhúzódott, és megpróbálta megnyalni a sebet.
-Skullcrusher... Mégis? - komolyan küzdenie kellett, hogy el ne bőgje magát, a seb láttán azonban megmozdult benne egy mélyen eltemetett emlék. - Rendben. Tisztítás, fertőtlenítés... Cickafark és útifű. Jól megcsináltad, nagylány, mit ne mondjak...
Mikor belépett a házba, Hiccup és Valka egyszerre pillantottak fel.
-Nos?
Anne vett egy mély levegőt.
-Megsérült. Ha készíthetnék valamit a sebére...
A főnök Valkára pillantott.
-Hm? Erről te tudsz a legtöbbet.
Az asszony elgondolkozva meredt maga elé, majd megmozdult.
-Mutasd a sebet.
Raindancer csendben tűrte, hogy Valka végigsimítson a szárnyain, azonban mikor a sebhez ért, fájdalmasan megrándult. Az asszony megcsóválta a fejét.
-Elég tiszta, és nem is túl mély, de ahogy Skullcrusher belemart, széltében is föltépte a bőrt. Arra tudok gondolni, hogy mikor elkapta, megrázhatta, mint a rettenetes rém a lábtörlőt, így felhasadt a seb.
A lány megborzongott.
-Ismerek sebre való füveket...
Az asszony megrázta a fejét.
-Nem kell neki. Ha valami főzeted van, kimosom vele, de a többit elvégzi maga. Könnyen lehet, hogy a heg megmarad, de el sem tudod képzelni, milyen gyorsan gyógyul egy sárkány, ha erős és úgy általában egészséges. Azonkívül vannak olyan fajok, amelyeknek a nyála tulajdonképpen gyógyhatású, bár mindegyiké fertőtlenít.
-Azt... Azt nem lehet tudni, hogy melyikük... Mármint hogy Skullcrusher vagy ő...?
Valka megrázta a fejét.
-Nem sérült meg súlyosan. Egyetlen harapás nem dönt el semmit, és nem láttuk még Skullcrushert, milyen állapotban van. Még az is meglehet, hogy...
Nem fejezte be, mert a következő pillanatban megnyikordult a pajtaajtó, és a lány legnagyobb meglepetésére - Eret dugta be rajta a fejét.
-Öhm... Bocsánat, ha megzavartalak benneteket, de...
Valka fölkapta a fejét.
-Eret! Valami baj van? Skullcrusher...
A férfi beljebb lépett.
-Hát... Esetleg vetnél majd rá egy pillantást? Azt hiszem, éjszaka találkozhattak a szörnyennagy rémséggel.
-A neve Raindancer - vágott közbe a lány csípősen, mire Eret kesernyésen elvigyorodott.
-Pompázatos! Látom, összeilletek; a természete nem sokban különbözik a tiédtől... 
Anne elvörösödött, de nem vágott vissza. Gyerekesnek érezte az egész helyzetet, Valka azonban gyorsan visszaterelte a beszélgetést a medrébe.
-Megsérült?
Eret kilépett a pajtából, az asszony pedig követte.
-Ha jól láttam, semmi komoly, de Raindancer szépen összemarta. Már csak az a kérdés, hogy vajon...
-Melyikük veszített - lépett ki Anne, mire a másik vállat vont.
-Így is mondhatjuk. Bár lehet, hogy jobb, ha nem tudjuk meg... - lépett hátra, amikor a szörnyennagy rémség elősurrant, mikor azonban a sárkány megpillantotta Skullcrushert, meghőkölt. A morajszarv oldalát hosszú karmolás csúfította el, Raindancer karmai azonban nem tudták komolyabb kárt tenni a páncélban, csupán egy rövid sebet ejtett Skullcrusher nyakán, ezen azonban már megszáradt a vér, és a morajszarv láthatólag nem vett róla tudomást. A szörnyennagy rémség felé lépett, aki ösztönösen hátrálni kezdett, a másik azonban nem támadott. Orrát közelebb dugta Raindancerhez, és körülszaglászta, amit az idegesen ugyan, de eltűrt. Skullcrusher halkan mordult egyet, s a következő pillanatban pedig - megnyalta a szörnyennagy rémség sebét.
Anne lába mintha a földbe gyökerezett volna.
-Ez... Ezt meg... Miért csinálja?
Valka arca földerült.
-Nézd! Legyőzte, de nem gyűlöli, nem ellenség többé, egyszerűen csak egy sárkány a csapatból, és most... Anne, az emberek rengeteget tanulhatnának tőlük! Egy sárkány nem gyűlölködik feleslegesen, nem alattomosak, nézd, Raindancer nem támad újra, pedig... Skullcrusher megoldja helyetted a seb tisztítását, és...
A lány egy percig meghökkenve bámulta az asszonyt, aki úgy lelkendezett, mint egy gyerek az ajándéka fölött Snoglettogkor, Eret azonban nem vágott valami vilagmegváltó arckifejezést.
-...Egen, végül mégis megszagolta...
Anne - talán a feloldódott feszültségtől - elnevette magát.
-Ember, ha ez az egész erre ment ki, akkor köss a sárkányodnak egy csokor virágot, hadd szaglásszon! 
A férfi is elvigyorodott.
-Ha most azt mondanám, hogy a neve Skullcrusher...
A lány megrántotta a vállát.
-Akkor azt kéne felelnem, hogy a természete nem sokban különbözik a tiédtől, bár ez nem volna valami frappáns. Inkább...
Valka a lány felé villantott egy mosolyt.
-Azt hiszem, most már rendben vannak. - A ház előtt sorakozó pár hordóra mutatott. - Esetleg segítetnétek behordani a halakat, amiket hajnalban hoztak, mielőtt a sárkányok észreveszik...

Mikor végeztek a halak cipelésével, Hiccup is előkerült.
-Eret! Minden rendben Skull... ohh - vigyorodott el, amikor megpillantotta az egymás mellett heverésző sárkányokat. Raindancer mogorván kuporgott a fekhelyén, Skullcrushert azonban ez nem zavarta különösebben, de amúgy sem sok érdeklődést tanúsított a szörnyennagy rémség iránt, aki, bár nem támadta meg, azonban világosan az értésére adta, hogy nem kér a ,,gondoskodásból". Anne csak nevetett rajta, mikor Raindancer a vállához dörgölte az orrát, majd megvakargatta a pikkelyeit. Valka azt mondta, felesleges bekötözni a sebet, de a repülést nem szabad erőltetni, amíg a sárkány magától nem próbálkozik meg vele. A seb ugyan nem volt mély, de kellemetlen helyen, a szárny hajlatában helyezkedett el, viszont legalább a finom bőrhártya és a vékony csontok nem sérültek meg.
Hiccup a csapdászhoz fordult, aki eddig az ajtófélfának támaszkodva figyelte a sárkányok évődését.
-A hajót... A hajót kihozad már a dokkból? Csak, mert a kikötőben már az összeset szárazra tették. Nem volna rossz, mielőtt jönnek a téli viharok...
Eret megrázta a fejét.
-Még nem sikerült. De ha esetleg valaki segítene benne, akár ma is meg tudnám csinálni.
A főnök elvigyorodott.
-Hmm. Valaki? - belépett a pajtába. - Anne! Kéne egy kis segítség!