23. Fejezet - Felderítés

Az alkony elmúltával lágyan hullott a világra a szürkület. A csend elomlott a parton, és megült a fák fiatal lombú ágai közt, s az erdőket betöltötte a tavasz nehéz, vajúdó illata.
A lilából szürkébe forduló alkonyi égen két árnyék suhant keresztül némán: Stormfly és Skullcrusher is tudta, hogy most csendben kell maradni.
Eret kinyújtózott a nyeregben. A szél zúgott mellette, s a morajszarv szárnyai olykor halk, csattanó hanggal verdesték a levegőt, mintha valaki puhán összeütötte volna a tenyerét, s érezte, ahogy a hűvös levegő bekúszik a vastag, prémes mellénye alá.
Astrid látszólag álmosan, szinte érdektelenül kuporgott Stormfly hátán, a férfi azonban tudta, hogy az első gyanús jelre villámmá változna.
Az asszony snoglettog óta valahogy megváltozott. A domborodó hasán kívül is. Mintha szelídebb lett volna, s az anyaság ősi tudása tette lágyabbá a hangját, a mozdulatait, s a pillantása mögött örökké ott bujkált valami várakozó, csendes öröm.
Eret kinyúlt, hogy megveregesse Skullcrusher nyakát, a következő pillanatban azonban a morajszarv fojtottan felmordult.
Astrid fölkapta a fejét, és az alászálló sötétségbe meresztette a szemét, majd bólintott, mintegy önmagának.
-Fáklyák... Ott vannak. Ne menjünk túl közel, csak, hogy kivehessük őket...
A férfi izmaiban megfeszült a várakozás.
-Ha nem megyünk közelebb, nem...
Az asszony egy pillantása elég volt, hogy megértse.
-Közelebb megyünk... De várjuk ki a teljes sötétet.
A sárkányok lassú, lusta szárnycsapásokkal kezdtek körözni a hajóhad körül, vigyázva, hogy elég messze maradjanak ahhoz, hogy láhatatlanok legyenek, azonban Eret így is megkönnyebbülten nyelte le az ijedtségét, mikor a hajók felől kiáltás hallatszott, majd egy másik felelt rá.
Nem kellett hozzá sok idő, hogy Astrid közelebb ösztökélje a vonakodó Stormfly-t, aki, úgy látszott, megérezte a szélhozta szagokat, mert egyre nyugtalanabbul viselkedett.
-Semmi baj, kislány! Héj! Eret, látsz valamit?
A férfi egy percig feszült arccal meredt a hajókra, majd arcán széles vigyor terült el.
-Nincsenek ezek harmincan se! Központi, nagyobb hajóból öt vagy hat, a többi, amit látsz, valószínűleg vagy sárkányokat, vagy utánpótlást szállít. Ha egyet fölgyújtasz, amin lövedékek vannak... - arcára ráfagyott a vigyorgás. - Katapultok. Öt. Minden központi hajón egy... Istenek...
A sötétben nem látta Astrid arcát, de az asszony hangja nyugodt maradt.
-Mit tudnak?
Eret megrázta a fejét.
-Égő lövedékkel sok kárt tudnak okozni, bár a katapultjaik a hajók mozgása miatt nem túl pontosak, de egy falu házai közé célozva nem nehéz találni... Viszont, ha kivontatják őket a partra, veszélyesek lehetnek.
Astrid újra a flotta imbolygó fénypontjai felé pillantott.
-És mit gondolsz, mi jelenti a legnagyobb gondot ezen kívül?
A másik elgondolkozva meredt maga elé, majd aggodalmasan pillantott körül.
-A hajókon sok ember lehet, ezt most nem tudjuk megállapítani. A csapdászhajók mozgékonyak, de az emberek fegyelmezetlenebbek, könnyebben megtörnek, a nagyobb hajók állandó legénysége azonban erősebb csapat, bár kevesen vannak. Ők Dragónak feltétlenül engedelmeskedtek, nem tudom, hogy most ki a parancsnok, de sok minden megváltozhatott azóta. Könnyen lehet, hogy csak a legkeményebb mag maradt... Azt mondom, nem érdemes a gyenge láncszemekre építeni. Ha lehetőség adódik, Hiccup tudni fogja, hogyan használja ki... A katapultok miatt aggódom a leginkább. 
Az asszony élesen pillantott rá, hogy még a sötétben is látta a szeme villanását.
-És mi van a sárkányokkal?
-Nincs gnúvadjuk, szóval... Úgy tudják őket használni, mint a harci kutyákat. Elvadítják őket, hogy gyűlöljenek, aztán kieresztik... Ezzel próbálkoztak mások is Drago előtt, de olyanról még sosem hallottam, hogy sárkányok küzdöttek volna lovasok ellen... 
Astrid a fénypontokra meredt.
-Tehát azt mondod, ez a sereg nem olyan veszélyes, mint Drago a gnúvadjával...?
Eret ismét megrázta a fejét.
-Nem mondom, hogy nem veszélyes. Azt mondom, más módon támadnak majd. Másra kell felkészülni, amennyire lehet.
Az asszony bólintott.
-Én megbízom a szavadban. De, csak, hogy tudd: ha veszítünk, a fél falu téged fog először okolni... Már, akik életben maradnak.
A férfi keserűen elvigyorodott a sötétben.
-Mert egy dezertőrben sosem lehet megbízni, mi? Ami egyszer karika, gurul az... Kedves tőled, hogy mondod, de... Tudom. Ne hidd, hogy nem hallom, amit mondanak. Csak Hiccupon múlik, hogy mit gondol, és ha őt sikerül valakinek meggyőzni...
Astrid elmosolyodott.
-Tegyünk róla, hogy ne sikerüljön. Ha ennyi, amennyit megtudhattunk, akkor induljunk vissza, mielőtt felkel a hold. Minden perccel növeljük az esélyét, hogy kiszúrnak.

A reggel kíméletlenül korán érkezett el. Anne fázósan kuporodott össze a puha, szinte fehér pokróca alatt. Az éjjel sokáig nem jött álom a szemére, gondolataiba újra és újra beúsztak a hajók, fáradt képzelete pedig lidérces álmokat szőtt belőlük, így szinte kimerültebben ébredt, mint amilyen előző este volt, bár a hűvö, reggeli levegő hamar magához térítette.
Nem sokáig készülődött. Kíváncsisága leküzdötte a fáradtságot, s mikor Valka pislogva előkerült a földszinti szobából, már surrant is kifele az ajtón.
Raindancer morcosan eresztett lágyan lengő füstcsíkot az orrlikain át, mikor a lány beeresztette a hideg fényt a pajtába, ahol aludt. Lassan mozdult meg, pikkelyei korrogva horzsolódtak a durva fagerendákon, azonban a hal és Anne simogató ujjai hamar megbékítték. 
A lány lassan emelkedett föl a sárkány mellől.
-Gyere, nagylány... Hosszú napunk lesz. 

Barikádok. Fák nyögései, ahogy utolsó reccsenéssel végigdőltek a földön, hogy aztán sárkányok vadul fújtatva emeljék őket a helyükre.
Hajítógép. Kötelek karvastagságú csápjai.
A tanács a nagyteremben, az emberek és sárkányok elosztása, álca az erdőben, a fiókák biztonságba helyezése, a gyermekek biztonságba helyezése... Nőkről nem esett szó, mert Hiccup védelemről szóló első próbálkozásait a testes amazonok olyan heves tiltakozása nyomta el, hogy a főnök nem is szentelt több figyelmet a veszett ügynek.
Volt valami a levegőben, valami névtelen feszültség, amitől még a legmakrancosabb sárkányok is szinte megszelídültek, s még Raindancer is csak egy lapos pillantást vetett Skullcrusherre, mikor az egy rakomány fa után leereszkedett mellette.
-Eret... - a lány halványan elmosolyodott. - Éltek még?
A másik kissé oldalra hajolt a nyeregben.
-Ma biztosan. Talán holnap...
Anne élesen pillantott rá.
-Halálról beszélni csata előtt szerencsétlenséget jelent, hát még ennyit sem tudsz?
Eret elvigyorodott.
-Épp úgy beszélsz, mint Astrid. Ő ismételgeti ezt. Mennem kéne... És ne idegesítsd magad emiatt. Azt hiszem, a babona és a vallás között is sok különbség van. Szóval... 
Utolsó mondatát elnyomta Skullcrusher mordulása, amint ellökte magát a földtől.
Anne egyedül maradt.