2017. május 8., hétfő

38. Fejezet - Felderítő

Sziasztok! 
Tudom, nincs mentségen rá, nincs több kifogás és folyamatosan ígérgetem, hogy nem lesz több kihagyás, és mégis... Igen, a gimnázium sajnos nagy úr, és, bár senki nem állíthatja, hogy a legtöbb humán tárgyú órámat ne fejezetírással vagy történetvázlatokkal töltöttem volna, legépelni azonban nem sok időm maradt, nevezetesen egy informatikaprojekt miatt, ami - igen, tudom, valakinek biztosan megy - nekem eléggé lekötötte a gép előtt töltött időmet. Ígérhetném, hogy nem lesz több csúszás, azonban ott van még az év vége, a javítások, a hangszeres vizsgák, és a többi...
De mindennek ellenére jó olvasást kívánok, és remélem, tetszeni fog ez a kis (heh, félbehagyott) rész! ^.^


A kora reggeli, hűvös levegő lágyan kavargott a három sárkány szárnyai alatt. Raindancer szinte hozzátörleszkedett az áramlathoz, Skullcrusher halk mordulással csapott párat, Barf és Belch pedig igyekezett a lovasai helyett a szélre összpontosítani.
Anne a szőke lányra pillantott.
- Minden rendben, Ruff?
Az álmos arccal pillantott föl rá, de azért bólintott.
- Persze. Miért…
- Csak olyan… kissé nyúzottnak tűntél… -  Anne folytatta volna, Eret azonban a szavába vágott.
- Ébernek kell lennünk. Bármelyik szorosban vagy fjordban rejtőzhet hajó, és ha nem vesszük észre az első pillanatban…
- Háló és puff. Annyi – Ruff elhúzta a kezét a nyaka előtt. – Tudjuk.
- Egy dolog tudni, és egy másik végigcsinálni -  Eret nem volt olyan hangulatban, hogy Ruffnuttal csevegjen. A reggel ugyan békésnek tűnt, azonban egy, az évek során kifinomult, belső ösztön mást súgott.
Valami nem volt rendben.
Aggodalmait mintha a többiek is észrevették volna, mert az eddig szinte bóbiskoló Tuffnut egyszercsak fölemelte a fejét.
- Tudjátok, mi a baj?
- Hm? – húga értetlen arccal fordult felé. Láthatólag máshol jártak a gondolatai.
- Túl nagy a csend -  jelentette ki a raszta, majd megigazította a sisakját. – Se sárkányok, se más. Az ott viszont nem egy…?
- Hajó! – Eret térdének nyomására Skullcrusher szédítő szögben zúdult a föld fele, azonban alig valamivel a  fák felett megállt a levegőben, s vad verdeséssel igyekezett egyhelyben maradni. – Csapdászhajó. Valahogy sejtettem… - hangjában érezhető volt a szarkazmus.
- Szóval? – Anne arcán aggodalom suhant át. – Van valakinek konkrét terve? – pillantott Eretre.
- Mondjuk… menjünk közelebb? – Tuffnut vállat vont. – Nem tudjuk, mit akarnak. Honnan tudjuk egyáltalán, hogy csapdászok?
- Hja. Honnan veszitek? – Ruffnut az egyik fonatát igazgatta, majd ellenséges pillantást vetett Anne-re.
- Nem nehéz őket felismerni – rántotta meg a vállát Eret. – A berki hajók elég… egyformák tudnak lenni.
- Közelebb menni muszáj lesz, de nem mindegy, hogyan. Meg kellene nézni valakinek, milyen erősek lehetnek, egy sárkányt pedig kisebb eséllyel szúrnak ki… - Anne elgondolkozva tapogatta meg Raindancer nyergének csatjait. - …mint hármat.
Eret összevonta a szemöldökét.
- Nem volna biztonságos elszakadni egymástól…
- Hiccup nem azért küldött három sárkányt, hogy annyival hatékonyabban kegyünk? Hidd el…
- De akkor legalább ne t…
- De én. Raindancer a leggyorsabb, és a legkevésbé feltűnő színű. Hm?
Eret komoran meredt maga elé.
- Jó. Menj, ha annyira akarsz, de…
- Sietek. Nem csinálok semmit, ha nem vesznek észre, csak körülnézek – szorította meg a térdeivel Raindancer oldalát, a sárkány pedig könnyedén ejtette el magát.
A szörnyennagy rémség hasa szinte súrolta a fák hegyét, szárnyai alig mozdultak, ahogy a levegőt szelte, a lány pedig szinte a hátára simult. Íját meglazította a nyereg tokjában, azonban ahogy elérte a fjord csipkézett szakadékának a szélét, megveregette Raindancer oldalát.
- Jól van, nagylány. Szálljunk le, most csendben kell lenni – suttogott. Lassan, a sárkánnyal a nyomában ereszkedett le a mohos, nedves sziklák közt, ahol haragoszöld páfrányok rejtették el őt.
A sziklák közül előpillantva felgyorsult a szívverése. Tudta, hogy láthatatlan a lentiek számára, a félelem azonban ott lüktetett a torkában.
Raindancer halkan fújt egyet.
- Shhh, jól van, nagylány! Shh… Semmi baj, csak maradj csendben…
A tenger fjordba nyúló nyelvén görbe vitorlájú csapdászhajó ringatózott. Az első pillanatban a lány azt hitte, épp olyan, mint Ereté, azonban jobban megnézve a vitorla formáján kívül nem sok hasonlóság akadt köztük. Ennek a hajónak egyetlen, zöldre festett vásznú vitorlája ernyedten lógott, félig bekötve, s az egész jármű olybá tűnt, mint amelyik bármelyik pillanatban a darabjaira hullhat. Fedélzetét égett foltok borították, korlátjából öles darabok hiányoztak, a kormányrúd csonkjának szálkás vége úgy meredt előre, hogy a lány el sem tudta képzelni, hogyan kormányozhatták be az öbölbe, vitorláján szakadások látszottak, a katapultok és a hálók számszeríjai, amelyeket Eret hajóján is látott, azonban frissen javítva, lövésre készen várakoztak.
Anne visszahúzódott a fák közé. Egy pillanatra elbizonytalanodott, mit is kellene most tennie: csábító gondolatnak tűnt közelebb menni a kihaltnak tűnő hajóhoz, hogy jobban szemügyre vegye, a férfi azonban eleget mondott neki a csapdászok módszereiről ahhoz, hogy ne rohanjon sok sárkányhoz hasonlóan a vesztébe. Felsóhajtott.
- Gyerünk, nagylány – fordult a sárkány fele, aki azonban fölemelte a fejét, és nyugtalanul az öböl felé szimatolt. – Nyugi, semmi baj. Nem látnak minket – veregette meg az oldalát a lány, hogy fölkapaszkodhasson a nyeregbe.



- Szóval a terv. Anne jól mondja, én sem hinném, hogy az a hajó valóban elhagyatott lenne, viszont előbb-utóbb úgyis oda kell mennünk. Ha nincsenek kint…
- Ha nincsenek ott, nem tudnak lőni. Mi volna, ha megpróbálnánk szimplán… mondjuk elsüllyeszteni? – Tuffnut megigazította a sisakját.
- De… figyelj, nem véletlenül vannak még itt. Ha a hajójukat elsüllyeszted, mit gondolsz, mit fognak tenni? Hazaúsznak, vagy mi? Gondolkozz már! – forgatta meg a szemeit Ruffnut.
- Ebben teljesen igazad van – vakarta meg a tarkóját Eret. – De éppen az a kérdés, hogy…
- Mi lenne, ha megpróbálnánk elcsalni őket? Az eredeti terv szerint. Az igaz, hogy nem tűnnek túl mozgékonynak, de hátha!
- Hm. Viszont ha ennyire rossz állapotban van a hajójuk, bizonytalan zsákmányért szinte biztosan nem fognak kimerészkedni a nyílt tengerre. Viszont, ha tennénk egy kerülőt a szigetcsoportok felé… Mindig csak, hogy eléggé biztonságban érezzék magukat ahhoz, hogy a nyomunkba eredjenek. Hm… Igen, azt hiszem, ez lesz a legjobb – gondolkodott el, a következő pillanatban azonban felállt és Skullcrusher mellé lépett. – Indulnunk kell.
Anne szinte csodálkozva pillantott fel rá. Ez most más volt, más, mint akit eddig ismert. Ez most, ha csak egy pillanatra is, a parancsnok volt, egy másik arc. Most nem volt helye cinkos egymásrapillantásoknak. Most Ő volt a csapat vezetője, Anne pedig épp olyan, mint bárki más – furcsa érzés. Szinte ijesztő…
Azonban csak egy pillanatig tartott.
- Ehh, máris? Nem pihenhetnénk még egy keveset? Elzsibbad az ember a nyeregben… - Ruffnut mintha kimondta volna az ő gondolatait is, Eret pedig egy pillanatra mintha elbizonytalanodott volna.
- Ha ennyi idő alatt ne mentek el, nem most fognak – válaszolt a lány a másik ki nem mondott kérdésére, aki némi habozás után vállat vonva telepedett vissza a fa gyökerei közé, ahol addig ült.
- Végülis… Ti tudjátok…
Mikor Tuffnut leheveredett a cipzárhát egyik nyakának hajlatába, húga pedig a másikba, Anne lekuporodott Eret mellé.
- Nem zavar, ha…?
- Ugyan – a másik arcán halvány, gondterhelt vigyor jelent meg. – Gyere csak! – húzta magához, Anne pedig halkan felnevetett, hogy meg ne zavarja a szunyókáló ikreket, akik, úgy tűnt, igyekeztek bepótolni az éjszaka elmaradt perceket.
- Minden rendben lesz – próbált úgy fordulni, hogy lássa Eret arcát, aki puhán karolta át a derekát.
- Azt mondod…? – hangjában feszültség érződött, azonban ahogy a lány a fejét hátrahajtva a kulcscsontjának támasztotta, felsóhajtott. – Lehet, hogy hiba erről beszélni, de…
- Aggódsz. Aggódsz, hiszen látom…
A férfi megmozdította a fejét Anne mögött.
- A tervünk feltevéseken alapszik. Nem tudjuk, hajlandóak-e belemenni a játékba, nem tudjuk, milyen erősek pontosan, nem tudjuk, mennyi emberük van. Nem szabadna így csapatot vinni ellenük…
- Nincs más választásod. Nincs más… nincs más választásunk. Most a… az otthonunkat védjük, nem? Más is megtenné – emelkedett fel ültében, és szembefordult a férfivel. – Nekik nem érdekük, hogy itt maradjanak. El fognak menni.


A langyos csend dorombolva nyúlt el a világ felett, akár egy álmos macska a tűzhely padkáján. Anne arra ébredt, hogy a másik megmozdult mögötte.
- Indulnunk kell? – támaszkodott meg maga mögött, Eret pedig lehalászott a mellényéről egy hosszú, barna hajszálat.
- Lassan ideje.
Az ikrek morgolódva kászálódtak a nyeregbe, azonban úgy tűnt, a levegőbe emelkedve az arcukba csapó szél megtette a hatását.
Raindancer, Barf és Belch a megbeszéltek szerint a fjord szirtfalához érve csapongva ereszkedtek le, Skullcrusher azonban nyílegyenesen repült tovább a hajó felé. Eret látni akarta, mivel van dolga. Nem mintha ne bízott volna meg Anne szavában, azonban ő benne élt ebben az egészben… és jól ismerte a készenlét jeleit.

Közelebb érve a hajó valóban kihaltnak tűnt. Tökéletesen kihaltnak és élettelennek, egészen addig a pillanatig, amíg Skullcrusher közvetlenül a hajó fölül érkező lövése végleg az enyészetnek nem adott egy felajzott nyílpuskát. A lövedék, vagyis a gondosan belekészített háló pörögve repült el, majd lemondó csobbanással tűnt el a tengerben.

- A halak ennek most nagyon nem örülnek - vigyorodott el Tuffnut, s következő pillanatban azonban el is hallgatott, mert a hajó egy pillanat alatt megtelt élettel. A fedélközből emberek rohantak elő, egyenesen az íjpuskákhoz, Skullcrusher azonban ekkorra már egy szemtelenül a lőtáv határán végrehajtott fordulat után elérte az öböl szirtjeit, ahol a másik két sárkány figyelt, és Eret térdének nyomására verdesve ereszkedett le. Az utánaküldött lövedékek ártalmatlanul hulltak a tengerbe, az ikrek nagy derültségére és Anne nem kis megkönnyebbülésére, azonban tudta jól, hogy a valódi nehézségek csak most kezdődnek. Leleplezték magukat – a kérdés csak az volt, hogy amit a csapdászok látnak: ellenség, avagy préda?

13 megjegyzés:

  1. Hát ez nagyon jó lett, és most ezért is megyek és el ásom magam jó mélyre. Mert te olyan jókat írsz, hogy arra nincsenek szavak. Én pedig el áshatom magam, melletted.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon kedvesek a szavaid, de azért az elásással én várnék, amíg a sírásó nem csinálja, mert 1. minek ásni, ha megcsinálja más 2. árt az egészségnek ;)

      Törlés
    2. Amúgy Klau, az ,,eláshatom" egybeírandó. Igekötős ige.

      Törlés
    3. Bocsi akkor, és majd meg látjuk. És alig várom a kövi részt, de majd az enyémre is nézz fel. Mert változott az is, kicsit :)

      Törlés
    4. És reméljük a kövi részben már lesz egy kis Hiccstrid is. :)

      Törlés
    5. Önreklám level Klau XD de megnézem, nyugi XD az ilyesmit lehetne privátban intézni, kedves, de te tudod.

      Törlés
    6. bocsi, legközelebb úgy lesz :(

      Törlés
  2. Jól félbe hagytad megint te! Az terv ismertetése *--* A lágy Erenne *--* Imádom! Imádlak!
    Azt még mindig nem értem hogy az istenbe tudsz ilyen szépen fogalmazni?!!?! De hiába is mondom ezeket úgy is tudod! :*
    Gyorsan hozd azt a folytatás!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon köszönöm, Draggg! *.* örülök, hogy tetszett, és remélem, a továbbiakban is sikerül ilyenformán a kedvedre tenni 😘

      Törlés
  3. Nagyon jó lett, bár szerintem picit rövid lett. Várom a kövi részt! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad van, főleg a közel három hét kihagyáshoz képest, de most így jött ki a lépés. Ehm... azt hiszem, a következő terjedelmesebb lesz majd... 😈

      Törlés
  4. Bajban van a csapaaaaaat *-* (Igen, gonosz vagyok XD)
    Erenne *-*
    Még mindig eláslak, úgy általánosságban, amiért így írsz XD
    Trappeeeeeeers ;)

    VálaszTörlés