Sziasztok! Sokan jeleztétek, hogy szeretnétek, ha lassan elkezdenének beindulni az események, ti se csüggedjetek, most már igazán nem kell várni. Remélem, elnyeri a tetszéseteket ez a rész is, rövidsége ellenére is, és nemsokára érkezhet különkiadás, azonban ne vágjunk elébe az eseményeknek, jó olvasást! :3
A nagyterem üresen ásítva
nyelt el minden hangot, Hiccup pedig fáradtan mozdult meg a hatalmas,
trónszerű, díszesen kifaragott főnöki székben.
Mikor kisfiú volt, soha nem
értette, miért ragaszkodik hozzá annyira az apja. Stoick képes volt késő
éjszakába nyúlóan csak ülni, és némán merengeni maga elé, most pedig azon kapta
magát, hogy ugyanígy tenne, ha az anyja vagy Astrid nem riasztaná fel a
gondolataiból, pedig azelőtt…
Léptek. Ismerős, fáradt
lépések halk nesze – mikor Astrid alakja kibontakozott a homályból, halvány
mosollyal pillantott fel rá.
- Hölgyem…?
A szőke asszony nem volt túl
jó bőrben, ezt első pillantásra megállapította.
- Itt vagyok, Hiccup… -
támaszkodott meg a szék karfáján. – Nincs semmi gond, csak… - A főnök sietős
mozdulattal emelkedett föl ültéből. – Ülj csak le. Elfáradtál? – hangja szinte
lágyan csengett, ahogy Astrid arcára pillantott. Az asszony tiszta, kék
szemeiben megült a fáradtság, s ahogy öntudatlanul a hasához ért, Hiccup látta
rajta, hogy valami nincs rendjén.
- Astrid… Tényleg… Tényleg
minden rendben?
A másik kimerülten pillantott
fel.
- Menjünk, Hiccup. Nincs semmi
baj.
A férfi puhán karolt bele. Az
első lépéseket az asszony szinte ránehezkedve tette meg, s bár úgy tűnt,
mintha az ajtón kilépve az arcába csapó friss, éjjeli levegő enyhülést hozott
volna, Hiccup aggodalma azonban nem múlt el.
- Ha hazaértünk, muszáj pihenned
egy kicsit. Túl sokat…
Astrid szeme mosolygósan
csillant meg.
- Épp te mondod?
A férfi szembefordult vele.
- Én. Nem akarom, hogy… hogy
bármi bajod essen… és… tudom, utálod, ha ezt mondják, de a te állapotodban…
Egy pillanatig azt hitte,
Astrid a szavába vág majd, azonban az asszony lehajtotta a fejét.
- Tudom.
Anne halkan felsóhajtott.
Nem, ez nem lehet komoly. Úgy
biztosan nem, ahogyan Fenris igyekezett beállítani. Úgy biztosan nem…
Nem akart ezen gondolkodni.
Olyan ostobának és befolyásolhatónak érezte magát, most hirtelen annyira
kislánynak… Egy kislánynak, akinek egy idegen is úgy játszik az érzelmeivel,
ahogyan kedve tartja. A szőke fiú sem lehetett olyan tudatlan, hogy abban bízzon,
hogy minden szavát elhiszi, azonban már az is az ő kis diadaláról beszélt, hogy
kellemetlen gondolatokat ültetett a lány fejébe. A lány pedig nem akarta
hagyni.
Tisztában volt vele, persze,
hogy Fenris egyetlen szavát sem veheti készpénznek ebben a helyzetben, persze,
fogolyként valahol természetes, hogy ahol tudja, megkeserítené a fogvatartói
életét, és abban sem kételkedett, hogy a fiú semmitől nem riadna vissza, ha az
a szabadulását jelentené, legyen az… legyen az bármi.
Összerezzent, mikor meghallotta
a másik lépteit, és fölemelkedett a halványan derengő tűzhely padkájáról, ahol
eddig kuporgott. Szeme káprázni kezdett egy pillanatig, azonban mire Eret
benyitott, sikerült összeszednie magát.
- Anne! – a lány érezte, ahogy
a karjai puhán kulcsolódnak a derekára, azonban most valahogy nem nyugtatta meg
a másik közelsége. Valami feszült köztük a levegőben.
- Itt vagyok – simult hozzá
puhán, azonban mintha a férfi is megérezte volna, hogy valami nincs rendben.
Anne-nek sejtelme sem volt róla, honnan sejtette meg, azonban amikor a
tekintetük találkozott, Eret összeráncolta a szemöldökét.
- Mi történt? Valami baj van?
A lány lesütötte a szemét.
- Nem… nem akartam ezzel
kezdeni…
A másik fáradtan felsóhajtott,
és lassan elengedte a lányt.
- Mondd csak nyugodtan. Voltál
a… az arénában, igaz?
Anne lassan bólintott.
- Voltam… Az az igazság, hogy…
Tudod, hogy Björnnel sikerült beszélnem. Nem tudom, mennyi igaz abból, amit
elmondott, de amiről beszélt, nincs okom kételkedni benne. Talán neki is
könnyebb, hogy elmondta, azonban…
- A kölyök más volt, igaz?
A lány lehajtotta a fejét.
- Más. Az az igazság, hogy…
Rólad beszélt. Ne érts félre, tudom, hogy nem hihet neki egyikünk sem, azonban…
Mégis…
Eret rosszat sejtve pillantott
fel.
- Azt mondod…? Nem is látott
engem soha!
- Beszélt arról, hogy ismerte
egy barátodat… Aki… Szívesebben volt együtt férfiakkal…
- Áh, annyira tudtam! – fakadt ki. – Hát még itt is erről beszélnek? – Anne ijedten hőkölt hátra, ahogy felcsattant, azonban a férfi, mintegy észbekapva lehalkította a hangját. – Tudni akarod, mi volt ez, ugye? Tudni akarod, hogy hazudott. Pedig nem. Tényleg… tényleg volt egy ilyen barátom. Az utolsó szóig igaz, ahogy az is, hogy Jorg semmit sem szeretett jobban egy kemény botnál a seggében, de… Ehh. Figyelj, Anne – fordult a lány felé, aki szinte csodálkozó, hatalmas szemekkel pillantott fel rá, mint aki nem bírja felfogni, amit hall. – Figyelj, Anne. Őszintén, mondd, te elhiszed, hogy én… hogy én, vele…?
- Áh, annyira tudtam! – fakadt ki. – Hát még itt is erről beszélnek? – Anne ijedten hőkölt hátra, ahogy felcsattant, azonban a férfi, mintegy észbekapva lehalkította a hangját. – Tudni akarod, mi volt ez, ugye? Tudni akarod, hogy hazudott. Pedig nem. Tényleg… tényleg volt egy ilyen barátom. Az utolsó szóig igaz, ahogy az is, hogy Jorg semmit sem szeretett jobban egy kemény botnál a seggében, de… Ehh. Figyelj, Anne – fordult a lány felé, aki szinte csodálkozó, hatalmas szemekkel pillantott fel rá, mint aki nem bírja felfogni, amit hall. – Figyelj, Anne. Őszintén, mondd, te elhiszed, hogy én… hogy én, vele…?
A lány lesütötte a szemét.
- Nem tudom, mit higgyek. Én… én hiszek neked, Eret, ha azt mondod… és akkor is, ha nem. Csak… csak mondd az igazat. Nem… nem fogok megbántódni. Ez elmúlt, elmúlt, és nem számít többé, csak… csak éppen jó, hogy… hogy tudok róla…
- Nem tudom, mit higgyek. Én… én hiszek neked, Eret, ha azt mondod… és akkor is, ha nem. Csak… csak mondd az igazat. Nem… nem fogok megbántódni. Ez elmúlt, elmúlt, és nem számít többé, csak… csak éppen jó, hogy… hogy tudok róla…
- Nem csináltam semmit. Soha.
Vele nem. Asszonyokkal persze más a helyzet, hiszen tudod, milyen… Amikor kint
vagy a tengeren, hetekig, hónapokig, és… mikor visszajössz, vágysz egy kis…
melegségre… - kínosan feszengett.
Anne bólintott.
- Persze. Férfiak – mikor
felpillantott, szeme huncutul villant meg. – Mind egyformák. Na jó… majdnem
mind. Szeretitek a hideget, mégis vágytok a melegségre, hencegtek azzal,hogy
milyen erősek vagytok, és mégis, olyan könnyű titeket rávenni bármire! –
megkönnyebbülésében halkan felkacagott, és egyszerűen nem bírta abbahagyni. Nem
is akarta. Eret egy pillanatig szinte elhűlve meredt rá, majd lassan
elmosolyodott.
- Épp te mondod? Hiszen te
adtad nekem a szü…
- Igen, én mondom, csapdász! –
a lány nevetve csattant fel.
- Ugyan, menyét!
Anne gonoszul elvigyorodott.
- Szóval hogy is van ezzel a
,,mindenki vágyik egy kis melegségre” – dologgal?
A csók beléfojtotta a szót.
Björn komoran figyelte az
ajtórésen át beszűrődő, egyre halványuló fénycsíkot.
- Akkor… Akkor holnap? – Fenris
megállt a cellája rácsa mellett.
- Holnap.
Az alászálló sötétség elfedett
mindent: álmokat, vágyakat, terveket és félelmeket egyaránt.
Anyu kezd kikéSzülni... Hehh...
VálaszTörlésHiccstrid*-* Erenne*-* Fenris és Björn...............
Csapdász. Mit mondhatnék? Tudod, hogy mindkét shipen elájulok. (Hiccstriden meg Erenne-n XD)
Az meg, hogy Eret meg a... Férfiakat kedvelő barátja... XDDDD felsírtam.
Ha nem sietsz a kövi fejezettel, (és ha nem raksz sok Hiccstridet bele) Csirke fog kiherélni.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
Törlésde komoly :D
VálaszTörlésjövöhét hétvégén uj rész ?
Reménység szerint igen :)
Törlés...
VálaszTörlésIgen, tudom, nem véletlenül nem Hicretstridet írok (IGEN, OLYAN IS VAN!!), de megőrülök ezekért a reakcióidért, egyszerűen imádom, hogy tetszik *.*
Egy fontos megjegyzés: Eret ugyan meglehetősen pejoratívan említi meg Jorg saját neméhez való vonzódását, azonban ez nem tükrözi Flake véleményét!
Csirke meg... Nem akarom elkeseríteni szegény szárnyast, de ettől annyira nem félek XD igen, Flake még mindig lány, akármilyen cosplayer is.
Hiccstrid *---* Erenne *---* Imádom mind a kettőt!
VálaszTörlésIrtó kíváncsi vagyok a folytatásra csapdász.
Szóval nagyon gyorsan hozd a folytit vagy levágom a lábad. (Nem a kezed hogy tudj írni :P)
Ajjaj, kezdetek egyre agresszívebbé válni... De sebaj, hiszen egy csapdászt a veszély éltet! (Ugyan, dehogy. Ne vegyétek be, csak jól hangzik.)
TörlésSietek a résszel, és a csülkeimet is szívesen megtartanám, ha már egyszer megvannak, de azért póknak veszem a fenyegetéseiteket, mert... Mert.
Sietek ^.^
Férfiak… XDDDDD
VálaszTörlésEret és a férfiakat jobban preferáló barát…… kihaltam XDD
Erenne *------------------*
Björn és Fenris készül valamire… *árgusson tekintet*
Ja, és… ne lepődj, hogy egyre agresszívebbek, ezt teszi a közelségem ^^